Ismétlődő (habitualis) vetélés
Kettő vagy annál több terhesség 24. hét előtti megszakadása esetén beszélünk ismétlődő vetélésről.
Egészséges, fiatal pároknál a teherbe esési esély ovuláció körüli együttlét esetén kb. 30%. A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint a klinikailag igazolt terhességek 25%-a, becslések szerint az öszes terhesség 60%-a vetéléssel végződik. A vetélések felénél kromoszóma-rendellenesség mutatható ki. 30 éves nő esetében 10%, 40 év felett 50% a vetélés kockázata. A vetélések 5%-a ismétlődő. Két vagy annál több egymást követő vetélés után kivizsgálás és szükség esetén célzott kezelés indítható. Típusosan két vetélés után 33%, 3 után 45%, 4 után 55% a következő vetélés átlagos előfordulási valószínűsége. A vetélések számával arányosan nő a koraszülés és a méhen belüli növekedési visszamaradottság kockázata.
A sikeres beágyazódás 3 feltétele: az embriónak ép kromoszómakészlettel kell rendelkeznie, megfelelő időben kell a méhüregbe érkeznie, a méhnyálkahártyának beágyazódásra alkalmasnak kell lennie. Az ismétlődő (habitualis) vetélésnek számos rizikótényezője ismert, ezek egy része kiküszöbölhető, célzottan kezelhető megfelelő kivizsgálást követően. Alapvető az életmódváltás, a rendszeres testmozgás, az optimális tápanyag-összetételű diéta, a stresszcsökkentés, a dohányzás és az alkoholfogyasztás kerülése. Javasolt nőgyógyászati vizsgálat: a hormonális ciklus vizsgálata, mióma, méhtestpolip, méhsövény, méhüregi összenövések műtéti (hiszteroszkópos, azaz méhtükrözéses) megoldása, genetikai vizsgálat az kromoszóma-rendellenességek kiszűrése céljából, esetlegesen fennálló krónikus gyulladásos betegségek felderítése („góckutatás”: fogászati, fül-orr-gégészeti vizsgálat), gyógyítása, hematológiai vizsgálat (öröklött véralvadási zavar, trombózishajlam), immunologiai vizsgálat (pl. antifoszfolipid autoantitestek jelenlétekor véralvadásgátló heparin és acetiszalicilsav szedése). Felmerült apai antigének elleni antitestek szerepe is, de ennek szűréséhez jeneleg sem megfelelő tudományos alap, sem vizsgálati módszer nem áll rendelkezésünkre. Endokrinológiai kivizsgálás, pl. pajzsmirigy-alulműködés és pajzsmirigyellenes ellenanyagok (anti-TPO) magas szintje esetén tiroxinpótlás, -túlműködéskor propiltiouracil, a prolaktin túltermelődésekor dopaminagonista, sárgatest-elégtelenség esetén progeszteronpótlás. Nincs bizonyíték a policisztás petefészek tünetegyüttes és az ismétlődő vetélés kapcsolatára, és arra sem, hogy a metformin csökkentené a vetélési kockázatot PCOS esetén. A D-vitamin elégtelen szintje gyakoribb habitualis vetélők között. Bár arra egyelőre nincs adat, hogy pótlása javítaná a terhesség kimenetelét, napi 2000-4000 NE szedésének negatív hatása nem ismert, ezért mindenképp javasolható mind várandósoknak, mind terhesség előtt. Az V. véralvadási faktor génjének Leiden-mutációja gyakoribb habitualis vetélőkben, de rizikónövelő hatása viszonylag kicsi, így véralvadásgátló kezelés nem javasolt. Az előzményi habitualis vetélés növeli koraszülés, a magzati fejlődési rendellenességek és a méhen belüli magzati sorvadás kockázatát.
A férfi partner kivizsgálása sokáig a spermiumanalízisre (hímivarsejtek számának, tulajdonságainak vizsgálata laborban leadott ondómintában) korlátozódott, az utóbbi években jelentek meg a DNS-fragmentációs tesztek. Magas DNS-fragmentációhoz kétszeres vetélési kockázat társul, hátterében többnyire oxidatív stressz áll, amihez a mozgásszegény életmód, az elhízás, a dohányzás, a stressz, ondóúti gyulladás, herevisszér-tágulat mind hozzájárulhat.
Jelenleg az ismeretlen eredetű ismétlődő vetélés egyetlen bizonyítottan hatásos kezelése a sárgatesthormon pótlása (lágy kapszula/hüvelykapszula) a ciklus második felében. A hormonális ciklus rendezésével a párok 65-70%-ánál sikerül szülést elérni. Ez arra utal, hogy az ismétlődő vetélés oka többnyire a menstruációs ciklus (folliculo-lutealis funkció) hormonális zavara, amely az ovuláció hiánya révén meddőséghez, a méhlepény kialakulásának zavara révén vetéléshez, koraszüléshez, méhen belüli magzati sorvadáshoz vezet. A legeredményesebb kezelés a peteérés hiánya esetén annak helyreállítása különféle gyógyszerek segítségével (clomifen-citrát, aromatátgátlók, gonadotropinok, prednizolon), amelyhez hozzájárul az anyagcsere és a testsúly rendezése a tervezett fogamzás előtt. A szokványos vetélőknél a ciklus második, luteális szakában jelentősen alacsonyabb a progeszteron (sárgatesthormon) szintje, mint az érett újszülöttek világra jövetelével végződő terhességek esetében. Kezelés nélkül összességében a szokványos vetélők 97%-a szül élő gyermeket, ami azt mutatja, hogy az okok nem visszafordíthatatlanok.
Egészséges, fiatal pároknál a teherbe esési esély ovuláció körüli együttlét esetén kb. 30%. A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint a klinikailag igazolt terhességek 25%-a, becslések szerint az öszes terhesség 60%-a vetéléssel végződik. A vetélések felénél kromoszóma-rendellenesség mutatható ki. 30 éves nő esetében 10%, 40 év felett 50% a vetélés kockázata. A vetélések 5%-a ismétlődő. Két vagy annál több egymást követő vetélés után kivizsgálás és szükség esetén célzott kezelés indítható. Típusosan két vetélés után 33%, 3 után 45%, 4 után 55% a következő vetélés átlagos előfordulási valószínűsége. A vetélések számával arányosan nő a koraszülés és a méhen belüli növekedési visszamaradottság kockázata.
A sikeres beágyazódás 3 feltétele: az embriónak ép kromoszómakészlettel kell rendelkeznie, megfelelő időben kell a méhüregbe érkeznie, a méhnyálkahártyának beágyazódásra alkalmasnak kell lennie. Az ismétlődő (habitualis) vetélésnek számos rizikótényezője ismert, ezek egy része kiküszöbölhető, célzottan kezelhető megfelelő kivizsgálást követően. Alapvető az életmódváltás, a rendszeres testmozgás, az optimális tápanyag-összetételű diéta, a stresszcsökkentés, a dohányzás és az alkoholfogyasztás kerülése. Javasolt nőgyógyászati vizsgálat: a hormonális ciklus vizsgálata, mióma, méhtestpolip, méhsövény, méhüregi összenövések műtéti (hiszteroszkópos, azaz méhtükrözéses) megoldása, genetikai vizsgálat az kromoszóma-rendellenességek kiszűrése céljából, esetlegesen fennálló krónikus gyulladásos betegségek felderítése („góckutatás”: fogászati, fül-orr-gégészeti vizsgálat), gyógyítása, hematológiai vizsgálat (öröklött véralvadási zavar, trombózishajlam), immunologiai vizsgálat (pl. antifoszfolipid autoantitestek jelenlétekor véralvadásgátló heparin és acetiszalicilsav szedése). Felmerült apai antigének elleni antitestek szerepe is, de ennek szűréséhez jeneleg sem megfelelő tudományos alap, sem vizsgálati módszer nem áll rendelkezésünkre. Endokrinológiai kivizsgálás, pl. pajzsmirigy-alulműködés és pajzsmirigyellenes ellenanyagok (anti-TPO) magas szintje esetén tiroxinpótlás, -túlműködéskor propiltiouracil, a prolaktin túltermelődésekor dopaminagonista, sárgatest-elégtelenség esetén progeszteronpótlás. Nincs bizonyíték a policisztás petefészek tünetegyüttes és az ismétlődő vetélés kapcsolatára, és arra sem, hogy a metformin csökkentené a vetélési kockázatot PCOS esetén. A D-vitamin elégtelen szintje gyakoribb habitualis vetélők között. Bár arra egyelőre nincs adat, hogy pótlása javítaná a terhesség kimenetelét, napi 2000-4000 NE szedésének negatív hatása nem ismert, ezért mindenképp javasolható mind várandósoknak, mind terhesség előtt. Az V. véralvadási faktor génjének Leiden-mutációja gyakoribb habitualis vetélőkben, de rizikónövelő hatása viszonylag kicsi, így véralvadásgátló kezelés nem javasolt. Az előzményi habitualis vetélés növeli koraszülés, a magzati fejlődési rendellenességek és a méhen belüli magzati sorvadás kockázatát.
A férfi partner kivizsgálása sokáig a spermiumanalízisre (hímivarsejtek számának, tulajdonságainak vizsgálata laborban leadott ondómintában) korlátozódott, az utóbbi években jelentek meg a DNS-fragmentációs tesztek. Magas DNS-fragmentációhoz kétszeres vetélési kockázat társul, hátterében többnyire oxidatív stressz áll, amihez a mozgásszegény életmód, az elhízás, a dohányzás, a stressz, ondóúti gyulladás, herevisszér-tágulat mind hozzájárulhat.
Jelenleg az ismeretlen eredetű ismétlődő vetélés egyetlen bizonyítottan hatásos kezelése a sárgatesthormon pótlása (lágy kapszula/hüvelykapszula) a ciklus második felében. A hormonális ciklus rendezésével a párok 65-70%-ánál sikerül szülést elérni. Ez arra utal, hogy az ismétlődő vetélés oka többnyire a menstruációs ciklus (folliculo-lutealis funkció) hormonális zavara, amely az ovuláció hiánya révén meddőséghez, a méhlepény kialakulásának zavara révén vetéléshez, koraszüléshez, méhen belüli magzati sorvadáshoz vezet. A legeredményesebb kezelés a peteérés hiánya esetén annak helyreállítása különféle gyógyszerek segítségével (clomifen-citrát, aromatátgátlók, gonadotropinok, prednizolon), amelyhez hozzájárul az anyagcsere és a testsúly rendezése a tervezett fogamzás előtt. A szokványos vetélőknél a ciklus második, luteális szakában jelentősen alacsonyabb a progeszteron (sárgatesthormon) szintje, mint az érett újszülöttek világra jövetelével végződő terhességek esetében. Kezelés nélkül összességében a szokványos vetélők 97%-a szül élő gyermeket, ami azt mutatja, hogy az okok nem visszafordíthatatlanok.
/Forrás: www.eshre.eu/