Petefészekciszták, endometriózis

A ciszta fallal körülhatárolt, folyadékkal telt tömlőt jelent. Petefészekcisztának a petefészek állományában kialakuló folyadéktartalmú képleteket nevezzük. Alhasi panaszok miatt indult kivizsgálás során vagy szűrővizsgálat kapcsán észlelt petefészekképletek esetén mindig a rosszindulatúság kockázatának és a gyógyszeres vagy műtéti beavatkozás szükségességének megítélése az elsődleges feladat: el kell dönteni, hogy elegendő-e a megfigyelés, a bizonyos várakozási időt követő ultrahang-kontrollvizsgálat (alacsony kockázatú, nagy valószínűséggel jóindulatú ciszták esetén, amelyek 1-2 menstruációs ciklus alatt általában tünet nélkül, spontán megrepednek és felszívódnak), vagy további kivizsgálás (ultrahang-specialista, MR, CT, petefészekmarkerek: CA-125, HE4), műtét (eltávolítás, szövettani vizsgálat) indokolt (magas kockázatú képletek). A döntést a páciens panaszai is befolyásolják a mérhető, vizsgálható paraméterek (méret, szerkezet, stb.) mellett. Ciszta formájában a petefészek rosszindulatú daganatai is megjelenhetnek. Ultrahangvizsgálat során észlelhetők olyan jelek, amelyek alapján egy algoritmus segítségével kockázatbecslés végezhető arra vonatkozóan, hogy egy ciszta jó- vagy rosszindulatú, illetve a jóindulatú elváltozások egyes típusai is megkülönböztethetőek egymástól. Azok a ciszták, amelyek 2 hónap alatt nem szívódnak fel spontán, később sem valószínű, hogy maguktól eltűnnének. Lehetnek egynemű folyadékkal teltek (serosus), nyákos (mucinosus), sűrű, zsírszerű bennékű (dermoid), valamint véralvadékkal teltek (csokoládéciszta/endometrioma). Ezek mind jóindulatú elváltozások. A petefészkekben termékeny életkorban ciklusos tüszőérés zajlik. Ennek során 20-25 mm átmérőjű folyadéktartalmú tüszők keletkeznek, amelyek normálisan középidőben megrepednek (ovuláció), és a helyükön sárgatest képződik. Funkcionális cisztának nevezzük azokat a 30 mm-nél nagyobb folyadéktartalmú képleteket, amelyek ovuláció hiányában alakulnak ki: az érett petesejtet tartalmazó 20-25 mm-es tüsző megrepedése elmarad, ezért a benne lévő folyadék mennyisége egyre nő. A funkcionális ciszták legtöbbször szalmasárga folyadékot tartalmaznak, de előfordul, hogy bevérzés miatt alvadékkal teltek. Hormonális fogamzásgátlást alkalmazóknál ritkábban alakulnak ki, továbbá a fogamzásgátlók szedése elő is segíti a korábban kialakult ciszta felszívódását. A dermoid egy embrionális korban kialakuló fejlődési rendellenesség, a petefészekbe jutó elősejtek itt is tovább fejlődnek (ahogyan az a valódi célszervben normálisan történne), így akár fogat, szőrszálat is tartalmazhat. Ha méhnyálkahártya-sejtek jutnak a petefészekbe, ott a hormonális ciklusra ugyanúgy reagálnak, mint rendes helyükön, a méhüreg belfelszínén, ciklusonként bevérző tömlőket (csokoládéciszta/endometrioma) eredményezve (részletesen lásd lejjebb).
A kis ciszták általában nem okoznak panaszt. Nőgyógyászati szűrővizsgálat vagy egyéb okból végzett hasi ultrahang során kerülnek felismerésre. A nagyobbak a környező szervek nyomódása miatt fájdalommal járhatnak. Alhasi fájdalom jelentkezhet közösülés közben. A meg nem repedt tüsző hormontartalmánál fogva vérzészavart okozhat. A tömlő következtében a petefészek vérellátását biztosító hashártyaszalagok megcsavarodhatnak, ez heves hasi fájdalommal, hányingerrel, hánással járhat, amennyiben az állapot tartósan fennmarad, a petefészek elhalhat, ezért a torquatio gyanúja sürgős műtétet tesz szükségessé.
Az ultrahang megbízható eljárás a ciszták kimutatásában. A szimpla tömlők kezelést nem igényelnek, 1-2 hónap alatt spontán felszívódnak, ez elősegíthető hormonális kezeléssel. Panaszmentesség esetén várakozhatunk gyógyszer adása nélkül is. Az ultrahangvizsgálatot 1-2 hónap elteltével, sz.e. laborerdmények birtokában megismételjük, ekkor döntünk a további teendőről. Ha a ciszta panaszt okoz, tartósan fennáll, mérete bizonyos határokat elér vagy nem egyértelműen jóindulatúságra utaló szerkezeti jegyek láthatóak benne, műtéti eltávolítása és szövettani vizsgálata javasolt. Az esetek többségében a ciszta kiágyazása elegendő, az ép petefészek-állomány megőrizhető (cisztektómia). Ha aciszta nagy, működőképes petefészek-állomány nem konzerválható vagy rosszindulatúságra van gyanú, a petefészek eltávolítása (oophorectomia, petevezetékkel együtt: adnexectomia) szükséges. Jóindulatú cysták műtétjét leggyakrabban laparoszkóppal végzik. Nyitott hasi műtét nagy, illetve rosszindulatúságra gyanús ciszták esetén indokolt.

Endometriosis
Kialakulásának folyamata még nem ismert pontosan. Az elnevezés a méhnyálkahártyát jelentő latin endometrium szóból ered, ugyanis endometriózis esetén méhnyálkahártya található természetes helyén, a méh üregén kívül. Érintett lehet a petefészek mellett a petevezeték, a méh külső felszíne, a hashártya, a húgyhólyag, a belek, a külső nemi szervek, nagyon ritkán hasüregen kívüli szervek (agy, tüdő) is. A rendellenes helyen lévő méhnyálkahártya is ciklusos változásokon megy keresztül a női nemi hormonok hatására: megvastagszik, majd bevérzések keletkeznek benne, leválik. Ez hegesedéssel, gyulladással, összenövések kialakulásával járhat, hiszen a rendellenes helyen lévő szövet és vér nem tud távozni a külvilágba a menstruáció idején.
A betegség leggyakoribb tünete a fájdalom (menzeszt megelőzően, a menzesz alatt és/vagy szexuális együttlét kapcsán), a vérzészavar (erős vérzés) és a meddőség (30-40%). A belek érintettsége bélműködési zavart, székrekedést, véres székletet, fájdalmas székelést, a húgyhólyag endometriózisa vérvizelést, fájdalmas vizelést okozhat. Néha apró elváltozás okoz komoly panaszokat, máskor jelentős endometriózis mellett is panaszmentes a páciens. Ha vastagbélszűkületre van gyanú, vastagbéltükrözéssel nyerhető diagnózis. Mivel terhesség alatt gyakran megfigyelhető a tünetek átmeneti javulása, a meddőség kialakulása vélhetően annál valószínűbb, minél hosszabb időn keresztül áll fenn a betegség. Endometriosis esetén gyakoribb a méhen kívüli terhesség és a vetélés. Mivel sajnos sokszor 5-10 év eltelik a diagnózis megállapításáig, lelki problémák, depresszió, egyéb pszichés zavarok is megjelenhetnek társbetegségként. 
A diagnózis felállításában segít a nőgyógyászati fizikális vizsgálat (a nagyobb endometriózis olykor kitapintható) és az ultrahang. Menzeszközeli időpontban javasolt elvégezni. Jellemzően azoknál a fiatal nőbetegeknél találunk endometriózist, akiknél évek óta tartó kismedencei fájdalom, menzesz alatti erős, görcsös fájdalom, szexuális fájdalom jellemző. A diagnózis laparoszkópiával (hastükrözés) állapítható meg egyértelműen, a műtét során lehetőség van szövettani mintavételre és a panaszt okozó endometriotikus szövetgócok eltávolítására. 
Jelenleg a legjobb eredmény gyógyszeres és műtétes terápia együttes alkalmazásával érhető el. A panaszok enyhíthetőek fájdalomcsillapítókkal, görcsoldókkal. Az alapbetegség okilag hormonkészítményekkel kezelhető (fogamzásgátló tabletták, bőrtapasz, hüvelygyűrű) a peteérés átmeneti (3-6 hónap) felfüggesztése céljából, ha később gyermeket szeretne a páciens, vagy hosszabb távon, amennyiben terhesség nem tervezett. Utóbbi esetben dienogeszt szedése is javasolható. Fiatal, szülni kívánó páciensek kis méretű (< 4 cm) csokoládécisztájának műtéti eltávolítása alapos megfontolást igényel, ugyanis az operáció következtében romolhat a petefészek funkciója: fennáll a kockázata annak, hogy a beavatkozás során sérül a petesejtérlelő állomány. Magyarországon is van lehetőség ultrahangvezérelt leszívásra, a ciszta belfelszínének kémiai roncsolására. Előnye, hogy elkerülhető vele a hasi műtét, és nem károsodik a petesejtérlelő állomány. Alkalmazható lombikprogram előtt és kétoldali csokoládéciszta esetén is. Műtét javasolt, ha a konzervatív kezelés nem eredményez tünetmentességet, ha valaki szeretne teherbe esni, de hormongyógyszert nem szedhet. A helyesen kivitelezett műtét növeli teherbe esés esélyét. A petefészkek kapacitását jelző AMH-szint összefügg az alkalmazott műtéti módszerrel. Egyes adatok alapján az operáció után assziszált reprodukcióval (IVF, lombikprogram) nem kell várni, más adatok szerint viszont közvetlenül a műtét után még csökkent a petefészek kapacitása. Panasz- és tünetmentes páciensnél szóba jön először a meddőségi kezelés, majd szülést követően az endometrioma eltávolítása, mivel az magától nem gyógyul meg. A további műtétet szükségessé tevő elváltozások és panaszok kialakulásának megelőzése céljából műtét után hormonkezelés javasolt, ha a páciens nem szeretne terhességet. A beleket, húgyhólyagot érintő ún. mélyen infiltráló endometriózis minden bizonnyal sokkal gyakoribb, mint feltételezzük, ezért fontos gondolni erre is krónikus, főleg ciklusfüggő kismedencei fájdalom esetén. Kezelése speciális műtéttechnikai megoldásokat, nagy sebészeti tapasztalatot és komoly csapatmunkát (nőgyógyász, sebész, urológus, reproduktív endokrinológus, stb.) igényel. Mivel jóindulatú betegségről van szó, szerveltávolítás csak végső esetben történik, alapvetően a panaszmentesség eléréséhez szükséges endometriotikus szövettömeg-csökkentés a cél.