Túlsúly, elhízás

Túlsúly, elhízás (Obesitas)

2017-ben az OECD-országokban a felnőttek fele, a gyermekek hatoda volt túlsúlyos vagy elhízott, Magyarország a Föld országai között a 3. helyen állt e tekintetben. Az arányok növekvő tendenciát mutatnak.
A túlsúlyt leggyakrabban a szervezet energia-egyensúlyának felborulása okozza: a kalóriabevitel tartósan meghaladja a szükséges mennyiséget, ennek következtében a test zsírtartalma kóros mértékben megnő. Ritkán lehet ez betegség következménye is (inzulintermelő daganat, mellékvesekéreg-túlműködés). A D-vitamin hiánya szintén összefüggést mutat az elhízással. Az öröklődés szerepe mellett szól, hogy az egypetéjű ikrek testtömege akkor is hasonló, ha más környezetben nőnek fel. Ugyanakkor az étkezési szokások, az alacsony fizikai aktivitás szerepe nem elhanyagolható. 
A testtömegindex (BMI: a kg-ban megadott testtömeg osztva a méterben megadott testmagasság négyzetével) és a haskörfogat mérése segít a túlsúly mértékének meghatározásában.

BMI
Alultáplált: BMI <18,5 kg/m2;
Normális: BMI 18,5–24,9 kg/m2;
Túlsúlyos: BMI 25,0–29,9 kg/m2;
I. fokú elhízás: BMI 30,0–34,9 kg/m2;
II. fokú elhízás: BMI 35,0–39,9 kg/m2;
III. fokú túlsúly: BMI>40,0 kg/m2.

Haskörfogat
Férfiak esetében a normális haskörfogat 94 cm alatti, túlsúly: 94–102 cm, elhízás: 102 cm felett.
Nőknél normálisan 80 cm alatti, túlsúly: 80–88 cm, elhízás: 88 cm felett.

25-ös BMI-hez képest +5 az összhalálozást 30, a daganatos halálozást 10, a szív-érrendszeri betegség miatti halálozást 40, a cukorbetegség miatti halálozást 60%-kal növeli! 30 feletti BMI esetén a becsült várhatóélettartam-csökkenés 2-4 év, 40 feletti BMI esetén 8-10 év!
A mozgásszegény életmód és a túlsúly az emelkedett testzsírtartalom (elsősorban a zsigeri, azaz belszervi, nem a bőr alatti), az inzulinrezisztencia (az inzulin csökkent hatékonysággal serkenti a cukor bejutását a vérből a májba, az izom- és zsírszövetbe, ugyanakkor a petefészkek inzulinérzékenysége megmarad, bennük a fokozott inzulinhatás emeli az androgéntermelést bőrzsírosodást, pattanásosodást, hajhullást, férfias típusú szőrösödést okozva), a kompenzatorikus inzulinszint-emelkedés (hiperinzulinémia) és egyéb káros hatások révén növeli a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a rosszindulatú daganatok, a szív-érrendszeri és zsíranyagcsere-betegségek, a depresszió és az alvászavar kialakulásának kockázatát.
A testmozgás és a kalóriabevitel csökkentése az inzulinszint csökkentése és egyéb jótékony anyagcserehatások révén ezzel ellentétes, jótékony hatásokat fejt ki. Életmódváltás 25-27-es BMI esetén javasolt. Csökkenni akkor fog a testtömeg, ha az energia-bevitel kisebb, mint a felhasználás, tehát a megfelelő minőségi összetételű, de energiaszegény diéta és a fizikai aktivitás növelése. Terhesség vállalása előtt a cél a testsúly min. 7%-kal való csökkentése. Tanácsolt hetente legalább 5 napon min. 30 perces közepes intenzitású testmozgás (pl. úszás, kerékpározás, gyors gyaloglás, elliptikus tréner, futás). A napi energia-bevitel 500-1000 kcal-val történő csökkentése hetente kb. 1 kg súlyvesztést eredményezhet, a napi 1200-1400 kcal-s diéta (ezen belül 50% alacsony glikémiás indexű, lassan felszívódó szénhidrát, 30% elsősorban növényi eredetű fehérje, 20% elsősorban telítetlen zsírsav, 35 g rost, 2,5-3 liter víz) megfelelő testmozgással 3 hónap alatt a testtömeg 5%-ának, 6 hónap alatt 10%-ának leadását eredményezheti (0,5 kg/hét). Fontos figyelembe venni azonban, hogy nem léteznek mindenki számára egyformán hatásos és egészséges sémák, a fogyási tervet mindig személyre szabottan kell kialakítani, amelynek koordinálásában segíthet dietetikus és obezitológus orvos.
Gyógyszeres kezelés (pl. a zsírfelszívódást gátló orlistat, liraglutid, naltrexon) 27-es BMI, gyomorgyűrűműtét 35-ös BMI felett fontolandó meg. Ezen kezelési módszerek segíthetik a diétával sikertelenül próbálkozókat. A tervezett terhességet ajánlatos a műtét után egy évvel halasztani. Mérlegelendő viszont, hogy a testsúlycsökkentésre szánt idő az életkor előrehaladásával csökkenti a teherbe esés esélyeit.

A túlsúlyt nők és férfiak esetén egyaránt kapcsolatba hozták a csökkent termékenységgel, bizonyos szülészeti-nőgyógyászati szövődményekkel és az újszülöttet érintő betegségekkel.
A hormonális fogamzásgátlási módszerek nem javasoltak 40 feletti testtömegindex, kezeletlen magasvérnyomás-betegség, szövődményes cukorbetegség, korábbi trombózis esetén. 90 kg-os testtömeg felett cikluskontrolljuk nem megfelelő.
A menstruációs ciklusra, a megtermékenyülésre és a beágyazódásra gyakorolt kedvezőtlen hatás még nem teljesen tisztázott, de az ismert, hogy túlsúlyos meddő pácienseknél gyakoribb: 
– a D-vitamin-hiány (kezelése heti 30000 NE D3-vitamin 3 hónapig, majd napi 3000 NE),
– az emelkedett inzulinszint (ez közvetve csökkenti a petefészek ciklikus hormontermelését szabályozó agyalapimirigy-hormonokat, valamint a vérben keringő szexhormonkötő fehérje-SHBG szintjét, így megemelkedik a vérkeringésben a szabad androgénszint, ami rontja a petefészekfunkciót),
– az emelkedett ösztrogénszint (a zsírszövetben férfihormon-átalakító enzimek működnek, továbbá a zsírszövet direkt módon is termel ösztrogént és androgéneket), emiatt a peteérési, ovulációs és vérzészavar: tüszők elsorvadása, rossz minőségű petesejtek képződése, rendszertelen és/vagy erős, elhúzódó méhvérzés (az ösztrogéntöbblet hatására túlburjánzó, túlságosan megvastagodó méhnyálkahártya és annak szabályozatlan leválása következtében), 
– a zsírszövet emellett olyan anyagokat is termel, amelyek közvetlenül képesek gátolni a petefészek működését.
A túlsúly még szabályos menstruációs ciklusú nőknél is csökkenti a termékenységet: ez az elhúzódó tüszőérésnek, a kisebb petesejteknek, az alacsonyabb tüszőrepesztő- és sárgatesthormon-szintnek tulajdonítható. Elhízás esetén a megtermékenyült petesejt zsír-, cukor- és aminosav-anyagcseréje eltér a normálistól, fejlődése gyakrabban áll le. Alacsonyabb a mesterséges megtermékenyítés sikeraránya (10%-kal kevesebb élveszületés). Gyakoribb a vetélés (a rossz minőségű petesejtek esetén gyakoribb a sejtosztódási zavar), a terhességi cukorbetegség, a terhességi magasvérnyomás-betegség, a méhen belüli növekedési zavar, a koraszülés, a túlhordás és a magzat méhen belüli elhalása. Az általában nagyobb magzati súly miatt gyakoribb az elhúzódó szülés, a vállelakadás, a hüvely- és gátsérülés, a vákuumos szülésbefejezés és a császármetszés, miközben a hüvelyi szülés alapvetően kevesebb szövődménnyel járna. Elhízott nőknél császármetszést követően a sebgyógyulási zavarok, a hegszétválás, a méhgyulladás, a trombózis, a tüdőödéma és a halálozás fokozott kockázatával kell számolni. Az elhízott anyák közül 13%-kal kevesebben szoptatnak a normál súlyúakhoz viszonyítva. Elhízott anyák gyermekeinél felnőttkorban 70%-kal gyakoribb az elhízás, nő a szív-érrendszeri betegségek, a cukorbetegség, a stroke, a vesebetegségek kockázata, felmerült a gyengébb kognitív képesség is.
A túlsúly gyakran társul endokrinológiai megbetegedésekkel (pl. pajzsmirigy-alulműködés) és pszichés problémákkal, ezért komplex megközelítése elengedhetetlen.

Táplálkozási tanácsadás, dietetika, diabetológia, obezitológia: