Mióma

A méh jóindulatú izomdaganata (mióma) a női szervezet leggyakoribb daganatos betegsége: már 35 éves korra a nők 20%-ánál, a változókorig pedig a nők 70-80%-ánál alakul ki orvosi vizsgálattal igazolható mióma, amelyet a méh falát alkotó simaizom burjánzása okoz. Ebben a tüszőhormon (ösztrogén) méhizomsejt-osztódást serkentő hatása játszik szerepet. A változókor, illetve petefészek-eltávolítás után általában visszafejlődik. Az érintettek jelentős része semmilyen negatív hatását nem tapasztalja a miómának, máskor elhúzódó, görcsös hasi fájdalommal kísért menstruáció, alhasi nyomásérzés, fájdalmas közösülés, székletürítési nehézség, ha a daganat vizeletelfolyási akadályt képez, gyakori vizelési inger, maradékvizelet-érzés, ismétlődő húgyúti fertőzés, vesemedence-gyulladás és -tágulat jelentkezhet. Nem tisztázott, hogy a miómák elhelyezkedése, száma, mérete és kezelése (eltávolítása) hogyan befolyásolja a teherbeesési esélyt és a sikeres szülészeti kimenetelt. Miómával öszefüggésben a meddőség és az ismétlődő vetélések) hátterében az állhat, hogy a daganat környezetében szabálytalan vérellátású a méhnyálkahártya, krónikus gyulladás alakulhat ki, és rendellenes méhösszehúzódások léphetnek föl, amelyek akadályozzák az ivarsejtek és az embrió méhüregi vándorlását, beágyazódását. Tény viszont, hogy a miómás nők többsége terhesség alatt nem él meg semmilyen, a miómával összefüggő szövődményt, ugyanakkor fokozott a koraszülés, a korai lepényleválás, a magzati fekvési rendellenesség, az elégtelen méhtevékenység, a szülést követő erős vérzés esélye nem miómás várandósokéhoz képest.
Diagnosztizálásában a nőgyógyászati vizsgálaton túl az ultrahangnak, a mágneses rezonancia képalkotásnak (MRI) és a méhtükrözésnek (hiszteroszkópia) van lényeges szerepe.
A kezelés célja a panaszok mérséklése, a vérszegénység javítása, a terhesség létrejöttének elősegítése. Elsőként választandó a várakozás, 3-6 hónap elteltével ultrahangkontroll, amennyiben ezt a panaszok és a göb mérete ezt lehetővé teszi. A tüneti gyógyszeres kezelés a gyermekvállalási szándéktól függően történhet a peteérés helyreállításával, kombinált hormonális fogamzásgátló tablettákkal, gesztagén hormon adagolásával szájon át vagy méhen belüli fogamzásgátló eszköz segítségével, vérzéscsillapító gyógyszerekkel tüneti kezelésként. A korábban alkalmazott, mesterséges változókort előidéző GnRH-injekciós kezelés létjogosultsága megkérdőjeleződött. Néhány éve alkalmazzuk az uliprisztál-acetátot (Esmya tabletta), amely az ösztrogénszint csökkenése, így változókori panaszok fellépése nélkül, gyorsan és tartósan megszünteti az erős vérzést és a fájdalmat, valamint csökkenti a miómák méretét.
A méhet ellátó verőér radiológiai, érkatéterezés útján történő, mesterséges elzárása (embolizáció) a daganat elhalásához vezet. Nem javasolt túl nagy, nem megfelelő elhelyezkedésű vagy sokgócú betegség esetén. Javasolt viszont hormonkezelésre nem reagáló miómák esetén, ha a páciens a műtéttől elzárkózik vagy nem altatható. Ellenjavallt terhesség, kismedencei gyulladás, rosszindulatú betegség gyanúja, kontrasztanyag-allergia esetén. Kevéssé előnyös következményei miatt kerülendő olyan nők esetében, akik meg kívánják őrizni fogamzóképességüket. Helyi érzéstelenítésben a kar vagy a comb artériáján át katétert vezetnek a méhet ellátó érbe, kontrasztanyagos érfestéses vizsgálatot végeznek, majd a miómát ellátó erekbe PVA szemcséket juttatnak, amelyek elzárják a vérellátást, így a daganat  elhal. Ez a méhizomzat gyulladásával, fájdalommal, lázzal járhat. A műtétes kezeléshez képest gyakrabban van szükség ismételt beavatkozásra. Ugyanez igaz a nagy intenzitású fókuszált ultrahangra (HIFU) is, amely során az ultrahangnyalábot a miómára irányítva azt olyan hőmérsékletre melegítik, hogy szövetelhalás jön benne létre, de a környező szöveteket kevéssé károsítja. Rádiófrekvenciás abláció során a simaizomdaganat szövete elektromos áram hatására 80-105 fokra melegszik, ennek következtében elhal. A beavatkozás a tünetek jelentős enyhülését és az életminőség lényeges javulását eredményezi alacsony vérveszteség, egynapos kezelés mellett.
Sebészeti eltávolítás
A fejlett országokban a közelmúltig a mióma volt a méheltávolítások leggyakoribb oka. Manapság csak a kifejezetten nagy daganatok esetén javasolt, amikor a méh rekonstrukciója, megvarrása technikailag már nem kivitelezhető, vagy a gyors növekedés miatt a rosszindulatúság (leiomyosarcoma) nem zárható ki. A konzervatív kezelésre nem megfelelően reagáló, panaszokat okozó, és/vagy növekedési tendenciát mutató miómák esetén, főleg még szülni kívánó vagy a méh megtartását igénylő nőknél a daganat hasi műtét útján történő kihámozása (myomectomia, enucleatio) a választandó megoldás méheltávolítás helyett. Lehetőség szerint a nyitott hasi műtétnél gyorsabb felépülést biztosító laparoszkópos (inkább a méh külső felszíne felől megközelíthető göbök), illetve hiszteroszkópos (a méh üregéhez közelebb eső göbök) eltávolításra kell törekedni a miómák méretétől és elhelyezkedésétől függően. Ezek a beavatkozások altatásban történnek, műtéti kivizsgálást követően. Számolni kell az altatási, illetve a műtéti szövődményekkel (bél-, húgyúti sérülés, összenövések a hasban, sebgyógyulási zavar, trombózis, a medence anatómiájának megváltozása miatti működésbeli következmények: szexuális, széklet- és vizelettartási, illetve -ürítési problémák). A társadalmi teher sem elhanyagolható: a több napos kórházi tartózkodás nagyon drága, a beteg hetekre kieshet a munkából.