PCOS

A policisztás ovárium (=petefészek) szindróma egy petefészek-működési zavarral társuló tünetegyüttes. A leggyakoribb hormon- és anyagcserezavar nőknél. Minden tizedik termékeny korú nőt érint, a meddő nők 40%-ánál kimutatható. Teljes értelmezése még várat magára. Társulhat a peteérés hiányával, férfias (alma típusú) elhízással, szőrösödéssel, pattanásosodással, a zsír- és cukoranyagcsere zavarával: inzulinrezisztencia (az inzulin csökkent hatékonysággal serkenti a cukor bejutását a célszervekbe; 50%-os előfordulási gyakoriság PCOS-ben), kompenzatorikus inzulinszint-emelkedés (hiperinzulinémia), csökkent glükóztolerancia. A következő tünetek alakulhatnak ki:
vérzészavar (vérzéshiány vagy szabálytalan, 35 napnál ritkábban jelentkező menstruáció), az ovuláció krónikus hiánya,
fokozott, férfias típusú (arc, mellkas, has, hát) szőrnövekedés (hirsutismus), zsírosodó, pattanásos bőr, hajhullás, férfias típusú kopaszodás az esetek 70%-ában, férfi nemi hormonok emelkedett szintje a vérben (hiperandrogenizmus),
a petefészkek jellegzetes, policisztás képet mutathatnak ultrahangvizsgálat során: bennük számos apró tömlő sorakozik gyöngyfüzérszerűen.  
A PCOS-nek számos hátrányos következménye lehet: a peteérés, a tüszőrepedés, a sárgatestfunkció és a progeszterontermelés hiányában a méhnyálkahártya ciklusos átalakulásának elmaradása, meddőség, emelkedett vérzészavar-, méhnyálkahártya-hiperplázia-, méhtest- és emlőrák-, stroke-, magasvérnyomás-, koszorúér- és cukorbetegség-kockázat (az inzulinrezisztenciával bíró betegek egyharmada, tehát a PCOS-s nők egyhatoda később cukorbeteg lesz), a férfi nemi hormonok emelkedett szintje miatt kozmetikai problémák (szőrösödés, pattanásosodás 80%-os előfordulási gyakorisággal), elhízás (60%-os gyakorisággal), depresszió, szorongás. PCO szindrómás várandósoknál a korai spontán vetélés és a terhességi cukorbetegség előfordulása gyakoribb. Az inzulinrezisztenciát és a kompenzatorikus inzulinemelkedést az elhízás, a zsigeri zsírtömeg felszaporodása okozza. A magas inzulinszint az éretlen tüszők túl korai válaszkészségének előidézése révén a tüszőrepedés elmaradásához vezet, a tüszők növekedése megáll 5-8 mm-es átmérőnél. Ezért lehetnek hatásosak az inzulinérzékenységet fokozó gyógyszerek (pl. metformin) az ovuláció hiányának kezelésében (az ovulációs arány eléri a 46%-ot), elősegítik továbbá a beágyazódást is a méhnyálkahártya-működés, a méhen belüli környezet javítása révén. A metforminkezelés inzulincsökkentő hatása védhet a koraterhességi veszteségtől is. A hiperinzulinémia összefüggést mutat a hiperandrogenizmussal mind vékony, mind elhízott nőknél. Az inzulin mind a mellékvesék, mind a petefészkek férfihormon-termelését fokozza. A hiperandrogén tünetek mérséklődnek az inzulinszint csökkenésével. Az inzulin gátolhatja tovább a májeredetű szexhormonkötő fehérje termelődését, ezáltal nő a keringő szabad, aktív androgén hormonok szintje. Nagy mennyiségű androgén hormon alakul át ösztrogénné, amely közvetve fokozza a luteinizáló hormon (LH) elválasztását, ez jelentősen hozzájárul a korai vetélés kockázatának emelkedéséhez PCOS-s várandósoknál (30-50%-os előfordulási gyakoriság). Az ismétlődő vetéléssel küzdők felének policisztás petefészkei vannak. A petefészek androgéntöbblete a dihidro-tesztoszteron (DHT) termelését is növeli, ami férfias típusú szőrnövekedéshez és hajhulláshoz vezethet, utóbbiak megjelenési formája etnikumtól függően jelentősen eltérhet, továbbá a szőrtüszők száma már méhen belül eldől. 

A kezelés célja a peteérés és a menstruációs ciklus helyreállítása, a terhesség létrejöttének elősegítése, a kozmetikai problémák orvoslása, a szervezet egészét érintő, hosszú távú onkológiai és anyagcsere-szövődmények megelőzése. Legfontosabb eleme az egészséges életmód: kiegyensúlyozott étrend, rendszeres testmozgás (hetente legalább 150 perc, közepes intenzitással, 3-5 alkalomra osztva), a testösszetétel optimalizálása (műszeresen mérhető), túlsúly esetén fokozatos testsúlycsökkentés, a napi energiabevitel kontrollja. A fogyás mérsékli a hiperandrogén tüneteket, javítja az inzulinérzékenységet. A betegek többségénél már a testtömeg 5-10%-os csökkentése helyreállítja a menstruációs ciklust, a peteérést és a termékenységet.
A férfi nemi hormonok emelkedett szintje miatt kialakult tünetek kezelése elsősorban kombinált hormonális fogamzásgátlókkal (ösztradiol mellett drospirenont vagy dienogesztet tartalmazó készítményekkel) mérsékelhetőek. Ha valaki nem szedhet ösztrogént (pl. öröklött véralvadási zavara van), csak gesztagén hormont tartalmazó méhen belüli eszköz alkalmazható fogamzásgátlás és a méhnyálkahártya kóros megvastagodása elleni védelem céljából. Utóbbi elérhető nem fogamzásgátló hatású gesztagén hormontablettákkal is.
Terhesség iránti vágy esetén peteérés hiányában annak gyógyszeres elősegítése (ovulációindukció) javasolt, elsősorban klomifen-citráttal (Clostilbegyt), amellyel 55-70%-os terhességi arány érhető el, mellékhatásokkal is kell azonban számolni: hangulatingadozás, hőhullámok, emlőérzékenység, ikerterhesség gyakoribb előfordulása. A metformin elősegíti a menstruációs ciklus normalizálódását, a peteérést, a tüszőrepedést, jobb minőségűek a petesejtek, javítja a teherbe esés és a sikeres terhesség arányát, csökkenti a vetélés kockázatát, növeli az inzulinérzékenységet, csökkenti a glükóz felszívódását a belekben, a glükózképződést a májban és a szabad zsírsavak szintjét a keringésben, segít a fogyásban. A mioinozitolt (és folsavat) tartalmazó készítmények is hasznosak, mert szintén javítják az inzulinérzékenységet, elősegítik a terhesség létrejöttét. A D-vitamin (2000-4000 NE/nap) szintén hozzájárulhat a fertilitás javulásához a tüszőfejlődés elősegítése révén. Sikertelenség esetén a petefészkek laparoszkópos műtéte, végső esetben mesterséges megtermékenyítés jön szóba.