Petefészekciszták, endometriózis

A ciszta fallal körülhatárolt, folyadékkal telt tömlőt jelent. A petefészekciszta kifejezés különféle eredetű és természetű képleteket takarhat. Panaszok miatt indult kivizsgálás során vagy szűrővizsgálat kapcsán észlelt petefészekképletek esetén mindig a rosszindulatúság kockázatának megítélése a fő feladat: el kell dönteni, hogy elegendő-e a megfigyelés, a bizonyos várakozási időt követő ultrahang-kontrollvizsgálat (alacsony kockázatú, nagy valószínűséggel jóindulatú ciszta), vagy további kivizsgálás (ultrahang specialista, MR, petefészek-biomarkerek vérszintjének mérése), operatív beavatkozás (eltávolítás, szövettani vizsgálat) indokolt (magas kockázatú képletek). A döntést természetesen a páciens panaszai jelentősen befolyásolják a mérhető, vizsgálható paraméterek (méret, szerkezet, stb.) mellett.
Kis ciszták általában nem okoznak panaszt, nőgyógyászati szűrővizsgálat, egyéb okból elvégzett ultrahang-vizsgálat során kerülnek felismerésre. A nagyobbak a környező szervek nyomódása miatt fájdalommal járhatnak. Az alhasi fájdalom fokozódhat közösülés közben. A meg nem repedt tüsző hormontartalmánál fogva vérzészavart okozhat. A tömlőben bevérzések keletkezhetnek, fala megrepedhet, a képlet megcsavarodhat, utóbbi heves fájdalommal és a petefészek elhalásával járhat, ezért sürgős műtéti beavatkozást tesz szükségessé.
Az ultrahang megbízható eljárás a ciszták kimutatásában. A folyadékkal telt tömlők kezelést legtöbbször nem igényelnek, 1-2 hónap alatt spontán felszívódnak. Panaszmentesség esetén várakozhatunk. Az ultrahangvizsgálatot 1-2 hónap elteltével, biomarker-eredmények birtokában megismételjük, ekkor döntünk a további teendőről. Ha a ciszta panaszt okoz, növekszik vagy szerkezeti eltérések láthatóak benne, műtéti eltávolítása és szövettani vizsgálata javasolt. 
Ártalmatlan petefészekciszta leggyakrabban úgy alakul ki, hogy a petesejtet tartalmazó tüsző (20-25 mm átmérő) megrepedése elmarad, ezért a benne lévő folyadék mennyisége egyre nő, így jönnek létre a 25-35 mm átmérőjű ún. follicularis/funkcionális ciszták. Hormonális fogamzásgátlást alkalmazóknál ritkábban alakulnak ki, továbbá a fogamzásgátlók szedése elő is segíti a korábban kialakult ciszta felszívódását.
A dermoid egy embrionális korban kialakuló fejlődési rendellenesség, a petefészekbe jutó elősejtek tovább fejlődnek, így akár fogat, szőrszálat is tartalmazhat.
Méhnyálkahártya-sejtek is juthatnak és működhetnek tovább a petefészekben ciklusonként bevérző tömlőket (csokoládéciszta) eredményezve, ez az endometrioma. Kialakulásának folyamata még nem ismert pontosan. Az elnevezés a méhnyálkahártyát jelentő latin endometrium szóból ered, ugyanis endometriózis esetén méhnyálkahártya található természetes helyén, a méh üregén kívül. Érintett lehet a petefészek mellett a petevezeték, a méh külső felszíne, a hashártya, a húgyhólyag, a belek, a külső nemi szervek, nagyon ritkán hasüregen kívüli szervek (agy, tüdő) is. A rendellenes helyen lévő méhnyálkahártya is ciklusos változásokon megy keresztül a női nemi hormonok hatására: megvastagszik, majd bevérzések keletkeznek benne, leválik; ez hegesedéssel, gyulladással, összenövések kialakulásával járhat, hiszen a rendellenes helyen lévő szövet és vér nem tud távozni a külvilágba a menstruáció idején. A betegség leggyakoribb tünete a fájdalom (menzeszt megelőzően, a menzesz alatt vagy szexuális együttlét kapcsán), a vérzészavar (általában erős vérzés) és a meddőség (30-40%). A belek érintettsége bélműködési zavart, székrekedést, véres székletet, fájdalmas székelést, a húgyhólyag endometriózisa vérvizelést, fájdalmas vizelést okozhat. Néha apró elváltozás okoz komoly panaszokat, máskor jelentős endometriózis mellett is panaszmentes a páciens. Ha vastagbélszűkületre van gyanú, vastagbéltükrözéssel nyerhető diagnózis, sebésezti beavatkozás válhat szükségessé. Mivel terhesség alatt gyakran megfigyelhető a tünetek átmeneti javulása, a meddőség kialakulása vélhetően annál valószínűbb, minél hosszabb időn keresztül áll fenn a betegség. Gyakoribb a méhen kívüli terhesség és a vetélés is endometriózis esetén. Mivel sajnos sokszor 5-10 év eltelik a diagnózis megállapításáig, depresszió, irritábilis bél szindróma is megjelenhet társbetegségként. 
Diagnosztika. Nőgyógyászati vizsgálat kapcsán a nagyobb endometriózis olykor tapintható. A diagnózis felállításában sokat segít az ultrahang. Lehetőleg a menzeszhez minél közelebbi időpontban javasolt nőgyógyászati vizsgálatot elvégezni. Jellemzően azoknál a fiatal nőbetegeknél találunk endometriózist, akiknél évek óta tartó kismedencei fájdalom, menzesz alatti erős görcsös fájdalom és esetleg szexuális együttlét alatti fájdalom jelentkezik. A diagnózis egyértelműen laparoszkópos műtéttel (hastükrözés) igazolható, amely során lehetőség van szövettani mintavételre és a panaszt okozó endometriotikus szövetgócok eltávolítására. 
Kezelésében jelenleg a legjobb eredmény gyógyszeres és műtétes terápia együttes alkalmazásával érhető el. A kellemetlen panaszok enyhíthetőek fájdalomcsillapítókkal, görcsoldókkal. Az alapbetegség okilag hormonkészítményekkel kezelhető (fogamzásgátló tabletták, bőrtapasz, hüvelygyűrű) a peteérés átmeneti (3-6 hónap) felfüggesztése céljából, ha később gyermeket szeretne a páciens. Hosszabb távon, amennyiben terhesség nem tervezett, dienogeszt (pl. Visanne) szedése javasolható. Fiatal, szülni kívánó páciensek kis méretű (< 4 cm) csokoládécisztájának műtéti eltávolítása rendkívül körültekintő megfontolást igényel, ugyanis az operáció következtében jelentősen romolhat a petefészek funkciója: fennáll a kockázata annak, hogy a beavatkozás során sérül a petesejtérlelő állomány. Magyarországon is van lehetőség ultrahang-vezérelt leszívásra, a ciszta belfelszínének kémiai roncsolására. Előnye, hogy elkerülhető vele a hasi műtét, nem károsodik a petesejtérlelő állomány. Alkalmazható lombikprogram előtt és kétoldali csokoládéciszta esetén is. Műtét javasolt, ha a konzervatív kezelés nem eredményez tünetmentességet, ha valaki szeretne teherbe esni, de hormongyógyszert nem szedhet, vagy szeretne biztos diagnózishoz jutni. A helyesen kivitelezett műtét növeli teherbe esés esélyét. A petefészkek kapacitását jelző AMH-szint összefügg az alkalmazott műtéti módszerrel. Az operáció után assziszált reprodukcióval (IVF, beültetés) nem kell várni, egyes adatok szerint viszont közvetlenül a műtét után még csökkent a petefészek kapacitása. Panasz- és tünetmentes, idősebb páciensnél szóba jön először a meddőségi kezelés, majd sikeres élveszülést követően az endometrioma eltávolítása, mivel az magától nem gyógyul meg. A további műtétet szükségessé tevő elváltozások és panaszok megelőzése céljából műtét után hormonkezelés javasolt, ha a páciens még/már nem szeretne terhességet. A beleket, húgyhólyagot érintő ún. mélyen infiltráló endometriózis minden bizonnyal sokkal gyakoribb, mint feltételezzük, ezért fontos gondolni erre is krónikus, főleg ciklusfüggő kismedencei fájdalom esetén. Kezelése bonyolult műtétechnikai megoldásokat, nagy sebészeti tapasztalatot és komoly csapatmunkát (nőgyógyász, sebész, urológus, reproduktív endokrinológus, stb.) igényel. Mivel jóindulatú betegségről van szó, szerveltávolítás csak végső esetben történik, alapvetően a panaszmentesség eléréséhez szükséges endometriotikus szövettömeg-csökkentés a cél.