Vérzészavar

Vérzészavarok kivizsgálása és kezelése

A petefészkek hormontermelésével párhuzamosan a méhet belülről bélelő méhnyálkahártya megvastagodása és lelökődése is ciklikusságot mutat, amelyet menstruációs ciklusnak nevezünk. Két egymást követő menzesz jelentkezése közötti időtartam a ciklus hossza. Élettaninak a 24-38 napos ciklusokat tartjuk 4-7 napos vérzésekkel és 5-80 ml-es vérvesztéssel. A főként méhnyálkahártya-darabokból és vérből álló menstruációs váladék mennyisége nem állandó. A vérzés erősségére a napok, az elhasznált tamponok és betétek száma alapján következtethetünk. Termékeny korban a petefészekben a ciklus 7-21. napján (átlagosan a 14. napon) az érett tüsző megreped (ovuláció). Rendszeres vérzés petérés nélkül is bekövetkezhet. A fogamzásgátló tablettát, tapaszt vagy hüvelygyűrűt használó nőknél ún. megvonásos vérzés jelentkezik, amely a hormonadagolás átmeneti szüneteltetésének a következménye.
Az emberi szervezet hormonális működését összetett vezérlőrendszer szabályozza, amelyet befolyásol a testsúly és annak bármilyen irányú változása, a fizikai igénybevétel, a táplálkozás, a D-vitamin szintje, a stressz és sok egyéb hatás. A fokozott vérvesztés vérszegénységet okozhat, folsav- és vaspótlással a szövődmények elkerülhetőek.
Rendellenes méhvérzésről beszélünk a ciklus hosszának, a vérzés időtartamának és a vesztett vér mennyiségének kóros eltérése esetén. A nőgyógyászati páciensek 30%-a (a változókorban lévők 70%-a) ilyen okból fordul szakorvoshoz. A rendszertelen (>10 napos különbségek a ciklusok között), 24 napnál rövidebb, 38 napnál hosszabb, 7 napot meghaladó, erős, illetve a menopauza után min. egy évvel jelentkező vérzés sürgősen kivizsgálandó. Vérzésforrás lehet a szeméremtest, a hüvely, a méhnyak felszíne, a méhüreg, a végbél és a húgyutak is. A rendellenes vérzés oka lehet szervi elváltozás: a méhnyálkahártya túlzott megvastagodása (hiperplázia, a méh simaizomfalának jóindulató daganata (mióma), a méhtest- vagy méhnyak-nyálkahártya jóindulatú növedéke (polip), rosszindulatú méhtest- vagy méhnyakdaganat), petefészekciszta, véralvadási rendellenesség, anyagcserezavar (elhízás, cukorbetegség, metabolikus szondróma) vagy hormonzavar (peteérés hiánya – anovuláció, policisztás petefészek szindróma – PCOS). A 40 év alatti nőknél leggyakrabban jóindulatú elváltozás vagy anovulációs eredetű diszfunkció áll a háttérben. 40 év fölöttieknél a vérzészavar gyakran a csökkenő petefészek-működés élettani velejárójaként kialakuló anovulációhoz kapcsolódó relatív ösztrogéntöbblet, illetve hüvely- és méhnyálkahártya-sorvadás (atrófia) következménye. A krónikus, progeszteronnal nem ellensúlyozott ösztrogénhatásra vezethető vissza a menopauza előtti évekre jellemző és szintén többnyire vérzészavart okozó jóindulatú elváltozások többsége (polip, adenomyosis, mióma) is, azonban a rosszindulatú betegségek (méhtestrák, méhnyakrák, ösztrogént termelő petefészek-daganat) emelkedett kockázatáról nem szabad elfeledkeznünk.
Kivizsgálásához a terhesség kizárásán, a méhnyakcitológián és a hüvelyi ultrahangvizsgálaton túl laborvizsgálat (vérkép, véralvadás, májfunkció, lipoproteinek, cukorterhelés, hormonok, stb.) és a méhnyálkahártya szövettani vizsgálata is javasolt, természetesen a terhesség kizárását követően. A mintavétel régebben vakon végzett méhkaparás, azaz kürett (curettage) útján történt, amely egy napos kórházi bennfekvést, altatást, ebből következően előzetes altatóorvosi és laborvizsgálatokat igényelt. Manapság lehetőség szerint előnyben részesítendőek a kevésbé invazív méhnyálkahártya-mintavételi módszerek. A Vabra-aspirátor, az Endosampler és a Pipelle a méhszájon keresztül a méhüregbe felvezethető műanyag mintavevők. Különböző méretekben kaphatóak. Éber állapotban, fájdalommentesen végezhető velük mintavétel. Kevés vérzés felléphet, a méhfal átfúródásának veszélye kicsi. A páciens a rendelőből otthonába távozhat. A vékony eszközök alkalmazásával nyert minta a polipok és egyéb fokális eltérések kis hányadának diagnosztizálására nem alkalmas, ugyanis a nyálkahártya kevesebb, mint 50%-át érintő elváltozást nem feltétlenül jelzi a vakon végzett biopszia. Szakirodalmi adatok szerint a méhtestrák kimutatásának vonatkozásában érzékenységük eléri a kürettét (kb. 80%-os szenzitivitás). A méhtükrözés (hiszteroszkópia) előnye a fent említett módszerekhez képest, hogy nem „vakon” végzik: a méhszájon keresztül bevezetett vékony optika segítségével megtekinthető a méh ürege, a nyálkahártya, szemellenőrzés mellett vehető minta a gyanús területekből szövettani vizsgálat céljából. A rendellenes méhvérzés vizsgálati módszerei közül a hiszteroszkópia eredményezi a legpontosabb diagnózist, és kezelési lehetőséget is nyújt együlésben: eltávolíthatóak a kóros képletek (pl. polipok, miómák egy része). Az éber állapotban, fájdalommentesen, magánrendelőben is néhány perc alatt elvégezhető ambuláns méhtükrözés (office hiszteroszkópia) nem igényel műtői körülményeket, kórházi bennfekvést. A vakon végzett biopsziát teljesen kiváltja, továbbá biztonságosabb és kisebb megterheléssel jár, mint a műtői méhtükrözés. Mivel lehetővé teszi a méhnyálkahártya pontos vizualizációját, elkülöníthetőek azok a páciensek, akik nem igényelnek további beavatkozást (megkímélve ezzel a betegek jelentős részét a felesleges kórházi procedúrától, illetve csökkentve az egészségügyi rendszer anyagi terheit) és azok, akik műtői háttérrel rendelkező intézménybe irányítandóak.
Bizonyos esetekben lehetőség van gyógyszeres kezelésre:
– Hormonkészítmények műtétes beavatkozást nem igénylő miómák esetén.
– Ciklusszabályozás hormonkészítményekkel (pl. ciklikus sárgatesthormon-pótlás), a hormonrendszerre ható nem hormonális gyógyszerekkel, vitaminokkal.
– Amennyiben fogamzásgátlás is szükséges, a hormonális fogamzásgátlók valamelyike (tabletták – elsősorban hosszú ciklusú szedéssel, hüvelygyűrű, bőrtapasz, méhen belüli hormonleadó eszköz, depo injekció) megoldást jelenthet mind a ciklusszavarra, mind az erős vérzésre.
– Az erős vérzés a hormonkészítményeken túlmenően vérzéscsillapítókkal (tranexámsav, etamszilát) és nemszteroid gyulladásgátlókkal is csökkenthető.
– Szükség esetén a túlsúly, az anyagcserezavar kezelendő diétával vagy gyógyszeresen is.
A méhnyakpolipok eltávolítása ambuláns keretek között javasolt. Veszélytelen, minimális kellemetlenséggel, esetleg kevés vérzéssel járó rövid beavatkozás.
A miómák egy része hatékonyan és biztonságosan kezelhető radiológiai beavatkozás útján, a méhartéria embolizációjával.
Műtéti kezelés: hiszteroszkóppal, mechanikusan, lézer, elektromos áram, rádiófrekvencia vagy hevített folyadék segítségével rövid altatásban a méhnyálkahártya eltávolítható, a későbbi menstruációs vérzések intenzitása így csökkenthető. Az akut erős vérzés leggyorsabb és leghatékonyabb módja az abrázió/kürett, a kaparék szövettani vizsgálata a kóreredetet is tisztázhatja. Méheltávolítás más kezelési eljárások sikertelensége esetén jön szóba. A panaszok definitív megoldását jelenti, és a méh hiánya előnyös későbbi menopauzális hormonterápia szempontjából.
Vérzéskimaradás esetén először terhességre kell gondolni, érdemes terhességi tesztet végezni, pozitivitása esetén orvosi vizsgálatra jelentkezni. Ha a teszt negatív, és panasz nem jelentkezik, megengedhető a várakozás. Egy-egy menstruáció kimaradása előfordulhat egészséges nőkben is. Ha nem ismétlődik, és kóros elváltozást nem találunk, nem igényel tennivalót. Tartós vérzéskimaradásról akkor beszélünk, ha három (serdülőkorban 6) egymást követő menstruáció kimarad, ekkor részletes kivizsgálás szükséges. Hátterében hormonzavar, petefészekciszta állhat. 
Ha szeretnénk a menzeszt a várhatónál későbbre csúsztatni, fogamzásgátló szedése esetén a 7 napos szünet kihagyásával vérzés csak a következő, később beiktatott szünetben jelentkezik. Annak is van lehetősége a vérzés elcsúsztatására hormontartalmú gyógyszer segítségével, aki nem szed fogamzásgátlót.