Húgyúti fertőzés (UTI), hólyaghurut (cystitis), “felfázás”

A nők fele élete során legalább egyszer átesik húgyúti gyulladáson, amelynek hátteráben legtöbbször E. coli baktérium igazolható. A 20-40 éves korosztályban 25%-os gyakorisággal fordul elő évente legalább egy alkalommal hólyaghurut (cystitis) és/vagy húgycsőgyulladás (urethritis). Az esetek 80%-ában a panaszok 2 éven belül kiújulnak. A leggyakoribb tünetek: sürgető vizelési inger, alhasi fájdalommal, húgycsőtáji csípő-égő érzéssel kísért, gyakori vizelés, esetleg akaratlan vizeletvesztés, véres vizelet. Fontos a kórkép elkülönítése a hüvelygyulladástól (bakteriális vaginózis, candidiasis) és a vesemedence-gyulladástól (pyelonephritis), amelyre láz, elesettség, derékfájdalom, vesetáji érzékenység esetén kell gondolni.
A légúti fertőzések után a nők alsó húgyúti gyulladása a második leggyakoribb bakteriális fertőzés.
Hajlamosító, komplikáló tényezők:
– Anatómiai ok: nőknél a rövid húgycső, amelynek külső nyílása a normálisan számos mikroorganizmust tartalmazó hüvely és végbél közelében van.
– A gyakori szexuális aktus mint mechanikai hatás elősegíti a lehetséges kórokozók bejutását a húgycsőbe, ezen keresztül a húgyhólyagba.
– Genetikai hajlam: a családban halmozottan (különösen anyai ágon) előforduló húgyúti betegségek megléte igazolt hajlamosító tényező.
– A medencetájék kihűlése (felfázás): az alacsony hőmérséklet hozzájárul a nyálkahártyafelszínen való megtelepedésükhöz, ugyanis a hideg felületen való üldögélés, a túl vékony ruházat, a túl vékony lábbeli, a nedves vagy a derekat szabadon hagyó ruházat, vizes fürdőruha viselése miatt az erek összeszűkülnek, romlik a keringés, ilyenkor kevesebb, a kórokozókkal szembeni védekezésben fontos szerepet játszó immunsejt jut a húgyúti nyálkahártyához, emiatt a baktériumok könnyebben tudnak megtelepedni, elszaporodni, gyulladást okozni. 
– A hüvelygyulladás (vaginitis), a természetes hüvelyflóra egyensúlyának felborulása (hüvelzuhany, intimspray, spermicidek használata, bármilyen antibiotikumkezelés) gyengíti a nyálkahártya védekezőképességét potenciálisan kórokozó mikroorganizmusokkal szemben.
– Alacsony ösztrogénszint: változókorban, szoptatás idején, hormonális fogamzásgátlás alkalmazása esetén, kemoterápia következtében vagy bizonyos műtétek után jelentkezik. Ösztrogénhiány következtében csökken a normál flórát dominánsan alkotó tejsavbaktériumok aránya, a hüvelyhám elvékonyodik, vérellátása, ellenállóképessége romlik, ezért nő mind a hüvelygyulladás, mind a hólyaghurut kockázata. Ez ösztrogéntartalmú hüvelykrémmel, ösztrogént és Lactobacillusokat tartalmazó probiotikummal orvosolható.
– Várandósság.
– Anyagcserezavarok, pl. diabétesz. (A cukorbetegség rontja a szervezet immunrendszerének működését, ezért is fontos diétával, gyógyszeres kezeléssel megfelelő tartományban tartani a vércukorszintet.)
– Húgyúti góc (pl. fertőzött vesekő), vizeletretenció, urogenitalis prolapszus (méhsüllyedés, hólyagsérv), állandó katéter, a húgyúti rendszer anatómiai vagy funkcionális rendellenessége.
– Autoimmun betegségek, immunszuppresszív gyógyszerek.
Az antibiotikum-felírások 15%-ára húgyúti megbetegedések miatt kerül sor. Az utóbbi időben a húgyúti kórokozók antibiotikum-rezisztenciája folyamatosan bővül a gyakran, hosszan és sokszor feleslegesen alkalmazott antibiotikumok miatt. Ráadásul a normális hüvely- és bélflóra is károsodik, amelynek következtében ezen szervek védekezőképessége csökken. 
Az akut, sporadikus, nem komplikált alsó húgyúti fertőzések fele spontán, antibiotikum adása nélkül is meggyógyul. 
A hólyaghurut kezelésének sikerességéhez jelentősen hozzájárulnak a nem antibiotikum alapú kezelési és megelőzési módszerek. 
Krónikus hólyaghurut általában nem megfelelően kezelt akut gyulladás talaján alakul ki. 
Antibiotikum csak indokolt esetben szedendő, a lehető legkisebb dózisban és legrövidebb ideig, így csökkentve a rezisztencia lehetőségét és a beteg normál hüvely- és bélflórájának károsodását. 
Ha a páciens bőséges folyadékfogyasztás, fitoterápia (pl. medveszőlő, mezei zsurló, csalán, tőzegáfonya) ellenére 4 nap elteltével sem válik panaszmentessé, speciális vizsgálatok elvégzése nélkül, alapellátásban felállítható a diagnózis, és megkezdhető a gyógyszeres terápia: fosfomycin/nitrofurantoin, illetve várandósok esetén cefalosporin (pl. cefuroxim) adható.
/Hazánkban a szulfametoxazol+trimetoprim a magas rezisztenciaarány miatt nem javasolt. A fluorokinolonok – pl. ciprofoxacin, levofloxacin – adását az Európai Gyógyszerügynökség már évekkel ezelőtt betiltotta mellékhatásaik, rezisztencianövelő hatásuk és negatív ökológiai hatásaik miatt. Az amoxicillin/clavulansav sem ajánlott, mivel kevéssé hatékony és ugyancsak negatív ökológiai hatású./ 
Ha a választott kezelés mellett a tünetek nem múlnak vagy fokozódnak, komplikáló tényező (terhesség, immunszuppresszió, cukorbetegség, húgyúti anatómiai eltérés, stb.) áll fenn, vizelet gyorsteszt vagy mikroszkópos vizeletvizsgálat javasolt, és a lelettel ajánlatos szakorvoshoz fordulni. Kerülendő a hüvelyváladékkal, bél-, bőrflórával való szennyeződést reggeli első középsugár vizeletminta adandó le a laborban (zuhanyzást követően a vizelet első részét ki kell engedni, aztán felfogni a közepéből tiszta üvegbe, a végét szintén kiengedni). 
Ha a hólyaghurut empirikus terápiára nem gyógyul vagy egy éven belül kettőnél többször fordul elő, a vizelet mikrobiológiai vizsgálata (tenyésztése) végzendő. Amennyiben rendelkezésre áll tenyésztési eredmény, célzott antibiotikus kezelés alkalmazandó. 
Visszatérő húgyúti fertőzés esetén az első tünetek észlelésekor haladéktalanul meg kell kezdeni a bőséges folyadékfogyasztást és a fitoterápiát. Az említett gyógynövények vízhajtó hatásuk révén segítik, hogy a húgyutak mielőbb megtisztuljanak, fertőtlenítő hatásuk révén gátolják a baktériumok megtapadását, szaporodását, gyulladáscsökkentő és görcsoldó hatásúak. Ha a panaszok 4 nap elteltével sem szűnnek meg, vagy fokozódnak, szakorvoshoz (urológus, nőgyógyász) ajánlott fordulni. Az elsődleges teendő a vizelettenyésztés, ennek alapján a célzott antibiotikum-terápia meghatározása, vagy korábbi tenyésztési eredmény birtokában az alapján célzott, szűk spektrumú antibiotikum-kezelés megkezdése, illetve tüneti terápiaként gyulladáscsökkentő fájdalomcsillapítók (pl. paracetamol) adása.
Ezt követi az életmód-tanácsadás és a nem antibiotikum-alapú profilaxis a fertőzések visszatérésének megelőzése érdekében. Fontos a nap folyamán elosztott, rendszeres, bőséges folyadékfogyasztás, a személyes higiénia betartása, a végbél tájékának megfelelő tisztítása székelés utánszükség esetén a székrekedés rendezése, a zöldségekben, gyümölcsökben, rostokban gazdag étrend, szexuális együttlét előtt és után a vizeletürítés és a fokozott elővigyázatosság a tisztálkodás terén, új partner esetén az óvszerhasználat. Pamut fehérnemű viselése, gyógyszertári hipoallergén mosdókenőccsel való tisztálkodás javasolt. Kerülendő a mezítláb járkálás, a vizes fürdőruhában, hideg felületen ücsörgés, a túl vékony ruházat és lábbeli, a nedves vagy a derekat szabadon hagyó ruházat, a gyakori partnercsere és a spermicidek használata, a kávé, szénsavas italok, tea, alkohol, édesítőszerek, citrusfélék, vörösáfonyalé, szója, fűszeres ételek fogyasztása. Vizelési inger esetén célszerű azonnal vizeletet üríteni, nem szabad visszatartani. Legfontosabb az immunprofilaxis (liofilizált E. coli lizátumot tartalmazó gyógyszer), a hüvely- és bélflóra helyreállítása, védelme (Lactobacillus-tartalmú probiotikumok a hüvelybe és szájon át), A-, C- és D-vitamin rendszeres szedése és a D-mannóz. Idősebb hölgyeknél hozzájárul a hosszútávú panaszmentességhez a helyi hormonális kezelés (ösztrogéntartalmú hüvelykrém). A medencefenéki izomtréning szintén segíthet.
Komplikált felső húgyúti fertőzés azonnali urológiai szakellátást, többnyire fekvőbeteg-ellátást igényel. 
Tünetmentes bakteriuria csak várandósság alatt és húgyúti műtétek előtt kezelendő.