Húgyúti fertőzés (UTI), hólyaghurut (cystitis), “felfázás”

A nők fele élete során legalább egyszer átesik húgyúti gyulladáson, amelynek hátteráben legtöbbször E. coli baktérium igazolható. A 20-40 éves korosztályban 25%-os gyakorisággal fordul elő évente legalább egy alkalommal hólyaghurut (cystitis) és/vagy húgycsőgyulladás (urethritis). Az esetek 80%-ában a panaszok 2 éven belül kiújulnak. A leggyakoribb tünetek: sürgető vizelési inger, alhasi fájdalommal, húgycsőtáji csípő-égő érzéssel kísért, gyakori vizelés, esetleg akaratlan vizeletvesztés, véres vizelet. Fontos a kórkép elkülönítése a hüvelygyulladástól (bakteriális vaginózis, candidiasis) és a vesemedence-gyulladástól (pyelonephritis), amelyre láz, elesettség, derékfájdalom, vesetáji érzékenység esetén kell gondolni.
A légúti fertőzések után a nők alsó húgyúti gyulladása a második leggyakoribb bakteriális fertőzés.
Hajlamosító, komplikáló tényezők:
– Anatómiai ok: nőknél a rövid húgycső, amelynek külső nyílása a normálisan számos mikroorganizmust tartalmazó hüvely és végbél közelében van.
– A gyakori szexuális aktus mint mechanikai hatás elősegíti a lehetséges kórokozók bejutását a húgycsőbe, ezen keresztül a húgyhólyagba.
– Genetikai hajlam: a családban halmozottan (különösen anyai ágon) előforduló húgyúti betegségek megléte igazolt hajlamosító tényező.
– A medencetájék kihűlése (felfázás): az alacsony hőmérséklet hozzájárul a nyálkahártyafelszínen való megtelepedésükhöz, ugyanis a hideg felületen való üldögélés, a túl vékony ruházat, a túl vékony lábbeli, a nedves vagy a derekat szabadon hagyó ruházat, vizes fürdőruha viselése miatt az erek összeszűkülnek, romlik a keringés, ilyenkor kevesebb, a kórokozókkal szembeni védekezésben fontos szerepet játszó immunsejt jut a húgyúti nyálkahártyához, emiatt a baktériumok könnyebben tudnak megtelepedni, elszaporodni, gyulladást okozni. 
– A hüvelygyulladás (vaginitis), a természetes hüvelyflóra egyensúlyának felborulása (hüvelzuhany, intimspray, spermicidek használata, bármilyen antibiotikumkezelés) gyengíti a nyálkahártya védekezőképességét potenciálisan kórokozó mikroorganizmusokkal szemben.
– Alacsony ösztrogénszint: változókorban, szoptatás idején, hormonális fogamzásgátlás alkalmazása esetén, kemoterápia következtében vagy bizonyos műtétek után jelentkezik. Ösztrogénhiány következtében csökken a normál flórát dominánsan alkotó tejsavbaktériumok aránya, a hüvelyhám elvékonyodik, vérellátása, ellenállóképessége romlik, ezért nő mind a hüvelygyulladás, mind a hólyaghurut kockázata. Ez ösztrogéntartalmú hüvelykrémmel, ösztrogént és Lactobacillusokat tartalmazó probiotikummal orvosolható.
– Várandósság.
– Anyagcserezavarok, pl. diabétesz. (A cukorbetegség rontja a szervezet immunrendszerének működését, ezért is fontos diétával, gyógyszeres kezeléssel megfelelő tartományban tartani a vércukorszintet.)
– Húgyúti góc (pl. fertőzött vesekő), vizeletretenció, urogenitalis prolapszus (méhsüllyedés, hólyagsérv), állandó katéter, a húgyúti rendszer anatómiai vagy funkcionális rendellenessége.
– Autoimmun betegségek, immunszuppresszív gyógyszerek.
Az antibiotikum-felírások 15%-ára húgyúti megbetegedések miatt kerül sor. Az utóbbi időben a húgyúti kórokozók antibiotikum-rezisztenciája folyamatosan bővül a gyakran, hosszan és sokszor feleslegesen alkalmazott antibiotikumok miatt. Ráadásul a normális hüvely- és bélflóra is károsodik, amelynek következtében ezen szervek védekezőképessége csökken. 
Az akut, sporadikus, nem komplikált alsó húgyúti fertőzések fele spontán, antibiotikum adása nélkül is meggyógyul. 
A hólyaghurut kezelésének sikerességéhez jelentősen hozzájárulnak a nem antibiotikum alapú kezelési és megelőzési módszerek. 
Krónikus hólyaghurut általában nem megfelelően kezelt akut gyulladás talaján alakul ki. 
Ha a páciens bőséges folyadékfogyasztás, fitoterápia (pl. medveszőlő, mezei zsurló, csalán, tőzegáfonya) ellenére 4 nap elteltével sem válik panaszmentessé, speciális vizsgálatok elvégzése nélkül, alapellátásban felállítható a diagnózis, és megkezdhető az első vonalbeli gyógyszeres terápia: fosfomycin/nitrofurantoin, illetve várandósok esetén cefalosporin (pl. cefuroxim – Zinnat) adható. (Hazánkban a Sumetrolim a magas rezisztenciaarány miatt nem javasolt. A fluorokinolonok – pl. ciprofoxacin, levofloxacin – adását az Európai Gyógyszerügynökség már évekkel ezelőtt betiltotta mellékhatásaik, rezisztencianövelő hatásuk és negatív ökológiai hatásaik miatt. Az amoxicillin/clavulansav – Augmentin sem ajánlott, mivel kevéssé hatékony és ugyancsak negatív ökológiai hatású.)
Antibiotikum csak indokolt esetben szedendő, a lehető legkisebb dózisban és legrövidebb ideig, így csökkentve a rezisztencia lehetőségét és a beteg normál hüvely- és bélflórájának károsodását. 
Ha a választott kezelés mellett a tünetek nem múlnak vagy fokozódnak, komplikáló tényező (terhesség, immunszuppresszió, cukorbetegség, húgyúti anatómiai eltérés, stb.) áll fenn, vizelet gyorsteszt vagy mikroszkópos vizeletvizsgálat javasolt, és a lelettel ajánlatos szakorvoshoz fordulni. Kerülendő a hüvelyváladékkal, bél-, bőrflórával való szennyeződést reggeli első középsugár vizeletminta adandó le a laborban (zuhanyzást követően a vizelet első részét ki kell engedni, aztán felfogni a közepéből tiszta üvegbe, a végét szintén kiengedni). 
Ha a hólyaghurut empirikus terápiára nem gyógyul vagy egy éven belül kettőnél többször fordul elő, a vizelet mikrobiológiai vizsgálata (tenyésztése) végzendő. Amennyiben rendelkezésre áll tenyésztési eredmény, célzott antibiotikus kezelés alkalmazandó. 
Visszatérő húgyúti fertőzés (rUTI) esetén az első tünetek észlelésekor haladéktalanul meg kell kezdeni a bőséges folyadékfogyasztást és a fitoterápiát. Az említett gyógynövények vízhajtó hatásuk révén segítik, hogy a húgyutak mielőbb megtisztuljanak, fertőtlenítő hatásuk révén gátolják a baktériumok megtapadását, szaporodását, gyulladáscsökkentő és görcsoldó hatásúak. Ha a panaszok 4 nap elteltével sem szűnnek meg, vagy fokozódnak, szakorvoshoz (urológus, nőgyógyász) ajánlott fordulni. Az elsődleges teendő a vizelettenyésztés, ennek alapján a célzott antibiotikum-terápia meghatározása, vagy korábbi tenyésztési eredmény birtokában az alapján célzott, szűk spektrumú antibiotikum-kezelés megkezdése, illetve tüneti terápiaként gyulladáscsökkentő fájdalomcsillapítók (pl. paracetamol) adása.
Ezt követi az életmód-tanácsadás és a nem antibiotikum-alapú profilaxis a fertőzések visszatérésének megelőzése érdekében. Fontos a nap folyamán elosztott, rendszeres, bőséges folyadékfogyasztás, a személyes higiénia betartása, a végbél tájékának megfelelő tisztítása székelés utánszükség esetén a székrekedés rendezése, a zöldségekben, gyümölcsökben, rostokban gazdag étrend, szexuális együttlét előtt és után a vizeletürítés és a fokozott elővigyázatosság a tisztálkodás terén, új partner esetén az óvszerhasználat. Pamut fehérnemű viselése, gyógyszertári hipoallergén mosdókenőccsel való tisztálkodás javasolt. Kerülendő a mezítláb járkálás, a vizes fürdőruhában, hideg felületen ücsörgés, a túl vékony ruházat és lábbeli, a nedves vagy a derekat szabadon hagyó ruházat, a gyakori partnercsere és a spermicidek használata, a kávé, szénsavas italok, tea, alkohol, édesítőszerek, citrusfélék, vörösáfonyalé, szója, fűszeres ételek fogyasztása. Vizelési inger esetén célszerű azonnal vizeletet üríteni, nem szabad visszatartani.
Ennél sokkal fontosabb az immunprofilaxis (liofilizált E. coli lizátumot tartalmazó gyógyszer), a helyi hormonális kezelés (ösztrogéntartalmú krém), a hüvely- és bélflóra helyreállítása, védelme (Lactobacillus-tartalmú probiotikumok a hüvelybe és szájon át), A-, C- és D-vitamin rendszeres szedése, esetleg tőzegáfonya, D-mannóz, húgyhólyag-instilláció (hialuronsav és chondroitin-szulfát) alkalmazása, szükség esetén antibiotikum szedése 3-6 hónapon át vagy szexuális együttlétek után. A medencefenéki izomtréning szintén segíthet.
Komplikált felső húgyúti fertőzés azonnali urológiai szakellátást, többnyire fekvőbeteg-ellátást igényel. 
Tünetmentes bakteriuria csak várandósság alatt és húgyúti műtétek előtt kezelendő.