Húgyúti fertőzés (UTI), hólyaghurut (cystitis), „felfázás”

A nők fele élete során legalább egyszer tapasztal hólyaghurutot (cystitis). A 40 év alatti nőknél évente  25%-os gyakorisággal fordul elő húgyhólyaggyulladás (akut szövődménymentes cystitis) és/vagy húgycsőgyulladás (urethritis). Az esetek 80%-ában a panaszok 2 éven belül kiújulnak. A nők 30%-a küzd visszatérő húgyúti fertőzéssel. 
A panaszok hátterében az esetek 75%-ában a normál bélflóratag Escherichia coli baktérium által okozott húgyúti fertőzés (UTI) áll. (Az E. coli a születés után néhány nappal telepszik meg a vastagbél nyálkahártyáján, ahol fontos élettani funkciót tölt be a B- és K-vitamin termelésével, illetve a normális bélflóra egyensúlyának fenntartásával.) A maradék 25%-ban nagyjából egyenlő arányban igazolható az Enterococcus faecalis, a Staphylococcus saprophyticus, a Klebsiella pneumoniae és a Proteus mirabilis baktériumok kóroki szerepe.
A leggyakoribb tünetek: alhasi fájdalommal, húgycsőtáji csípő-égő érzéssel kísért, gyakori vizelés, sürgető vizelési inger, akaratlan vizeletvesztés, véres vizelet. Fontos a kórkép elkülönítése a hüvelygyulladástól (bakteriális vaginózis, gomba /Candidiasis/, amelyre hüvelyi viszketés, irritációérzés, folyás jellemző) és a vesemedence-gyulladástól (pyelonephritis, amelyre láz, elesettség, derék-/vesetáji fájdalom esetén kell gondolni), ugyanakkor ezek együtt is járhatnak.
Hajlamosító, komplikáló tényezők:
– A női anatómia: a húgycső rövid, külső nyílása a normálisan számos mikroorganizmust tartalmazó hüvely és végbél közelében van.
– Szexuális aktus: a mechanikai hatás elősegíti a kórokozók bejutását a húgycsőbe, a húgyhólyagba.
– Új szexuális partner: normál flóraalkotó baktérium és nemi úton terjedő kórokozó, azaz STI forrása is lehet.
– Spermicid készítmények használata terhesség elleni védekezésre.
– Gyermekkorban előforduló (visszatérő) alsó húgyúti fertőzés.
– A medencetájék kihűlése („felfázás”): az alacsony hőmérséklet hozzájárul a baktériumok húgyúti nyálkahártyafelszínen való megtelepedéséhez (a hideg felületen való üldögélés, a túl vékony ruházat/lábbeli, a derekat szabadon hagyó ruházat, vizes fürdőruha viselése miatt az erek összeszűkülnek, romlik a keringés, ilyenkor kevesebb, a kórokozókkal szembeni védekezésben fontos szerepet játszó immunsejt jut a húgyúti nyálkahártyához, emiatt a baktériumok könnyebben tudnak megtelepedni, elszaporodni, gyulladást okozni). 
– A hüvelygyulladás (vaginitis), a természetes hüvelyflóra egyensúlyának felborulása (bakteriális vaginózis, pl. „intim mosakodó”, hüvelyzuhany, spermicidek, antibiotikumkezelés hatására): gyengíti a nyálkahártya védekezőképességét a kórokozó mikroorganizmusokkal szemben, ugyanis ilyenkor könnyebben tapadnak meg a bélflóra részét képező kórokozók a hüvelynyálkahártyán, és ez a húgyúti fertőzések kiújulásának forrása lehet.
– Alacsony ösztrogénszint: menopauza, szoptatás, hormonális fogamzásgátlás, kemoterápia következtében jelentkezhet. Ösztrogénhiány következtében csökken a hüvely glikogéntartalma és a normál flórát dominánsan alkotó tejsavbaktériumok aránya, a hüvelyhám elvékonyodik, vérellátása, ellenállóképessége romlik, ezért nő mind a hüvelygyulladás, mind a hólyaghurut kockázata. Ez ösztrogéntartalmú hüvelytablettával és Lactobacillus-törzseket tartalmazó probiotikumokkal megelőzhető, kezelhető.
– Várandósság.
– Anyagcserezavarok: pl. a cukorbetegség rontja a szervezet immunrendszerének működését, ezért is fontos diétával, gyógyszeres kezeléssel megfelelő tartományban tartani a vércukorszintet.
– Húgyúti gócot képező urológiai megbetegedések: p
l. fertőzött vesekő, a húgyúti rendszer anatómiai vagy funkcionális rendellenessége, vizeletretenció, állandó katéter.
– Méhsüllyedés, hólyagsérv (prolapsus).
– Autoimmun betegségek, immunszuppresszív gyógyszerek.
– Nem mutatnak összefüggést a kiújulás gyakoriságával: tamponhasználat, szűk, műszálas fehérnemű hordása, folyadékfogyasztási szokásaok.
Diagnózisa felállítható a jellegzetes tünetek alapján, bizonytalanság esetén laborvizsgálattal, illetve a magyar nyelven is elérhető heveny hólyaghurut kérdőív, vizelet tesztcsík segítségével. Vizelettenyésztés várandósság, illetve a kezelést követő 4 héten belül nem szűnő vagy visszatérő tünetek esetén javasolt, ekkor szignifikáns baketriuráról spontán ürített középsugaras vizeletből 10^3 CFU/ml, panaszmentes nők esetén 10^5 CFU/ml kórokozó kitenyészése esetén beszélünk. Amennyiben rendelkezésre áll tenyésztési eredmény, célzott antibiotikus kezelés alkalmazandó.
Kezelés
Az antibiotikum-felírások 15%-ára húgyúti megbetegedések miatt kerül sor (a második leggyakoribb a légúti betegségek után).
A húgyúti fertőzések kezelése során az antibiotikumok előnyei egyértelműek, azonban túlzott és helytelen használatuk világszerte hozzájárul a baktériumok rezisztenciájának (gyógyszerekkel szembeni ellenálló-képességének) növekedéséhez, ami nemcsak egyéni, hanem közegészségügyi szempontból is rendkívül veszélyes.
Az akut ellátás során felírt antibiotikumok 50%-a szükségtelen vagy nem megfelelő hatású, és károsíthatja a normális hüvely- és bélflórát, amelynek következtében ezen szervek védekezőképessége csökken, gyulladásos megbetegedésük gyakoribbá válhat. Az akut, sporadikus, nem komplikált alsó húgyúti fertőzések fele spontán, antibiotikum adása nélkül is meggyógyul. A hólyaghurut kezelésének sikerességéhez jelentősen hozzájárulnak a nem antibiotikum alapú kezelési és megelőzési módszerek. Krónikus hólyaghurut általában nem megfelelően kezelt akut gyulladás talaján alakul ki. 
Antibiotikum csak indokolt esetben szedendő, a lehető legkisebb dózisban és legrövidebb ideig, így csökkentve a rezisztencianövekedést és a hüvely-, bélflóra-károsodást. 
Ha a páciens D-mannóz, fitoterápia (pl. medveszőlő, mezei zsurló, csalán: vízhajtó hatásuk révén segítik, hogy a húgyutak mielőbb megtisztuljanak; tőzegáfonya: gárolja a bktériumok nyálkahártyához tapadását), non-szteroid gyulladáscsökkentő fájdalomcsillapítók (pl. paracetamol, ibuprofen, diklofenák – vény nélkül kaphatóak) alkalmazása ellenére 48 óra elteltével sem válik panaszmentessé, megkezdendő a gyógyszeres terápia: foszfomicin-trometamol 1×3 g dózisban vagy nitrofurantoin napi 2×100 mg 5 napig, várandósok esetén cefuroxim.
/Hazánkban a szulfametoxazol+trimetoprim a magas rezisztencia miatt nem javasolt. A fluorokinolonok – pl. ciprofoxacin, levofloxacin – adását mellékhatásaik, rezisztencianövelő, negatív ökológiai hatásaik miatt az Európai Gyógyszerügynökség 2019. óta szigorúan szabályozza, nem komplikált húgyúti fertőzések esetén használatukat betiltotta. Az amoxicillin/clavulansav sem ajánlott, mivel kevéssé hatékony, káros a normál flórára és ugyancsak negatív ökológiai hatású./ 
Ha a választott kezelés mellett a tünetek nem múlnak vagy fokozódnak, komplikáló tényező (terhesség, immunszuppresszió, cukorbetegség, húgyúti anatómiai eltérés, stb.) áll fenn, laboratóriumi vizeletvizsgálat javasolt, és a lelettel ajánlatos szakorvoshoz fordulni. A hüvelyváladékkal, bél-, bőrflórával való szennyeződés elkerülése érdekében reggeli első középsugár vizeletminta adandó (zuhanyzást követően a vizelet első részét ki kell engedni, aztán felfogni a közepéből tiszta üvegbe, a végét szintén kiengedni).  
Visszatérő húgyúti fertőzés (fél éven belül legalább 2 vagy egy éven belül legalább 3) esetén az akut fellángolások megelőzésésre helyezendő a hangsúly elsősorban életmódbeli tanácsokkal:
– vizeletürítés szexuális együttlét előtt és után (ne sodródjanak kórokozók a húgycső felől a hólyagba, a személyes higiénia betartása, a végbél tájékának megfelelő tisztítása székelés utánszükség esetén a székrekedés rendezése, a zöldségekben, gyümölcsökben, rostokban gazdag étrend, szexuális együttlét előtt és után a vizeletürítés és a fokozott elővigyázatosság a tisztálkodás terén, új partner esetén az óvszerhasználat. Pamut fehérnemű viselése, gyógyszertári hipoallergén mosdókenőccsel való tisztálkodás javasolt. Kerülendő a mezítláb járkálás, a vizes fürdőruhában, hideg felületen ücsörgés, a túl vékony ruházat és lábbeli, a nedves vagy a derekat szabadon hagyó ruházat, a gyakori partnercsere és a spermicidek használata, a kávé, szénsavas italok, tea, alkohol, édesítőszerek, citrusfélék, vörösáfonyalé, szója, fűszeres ételek fogyasztása. Vizelési inger esetén célszerű azonnal vizeletet üríteni, nem szabad visszatartani.
Ha az életmódbeli tanácsok betartása nem elegendő, és kiújulások tapasztalhatóak, célszerű az alábbiak alkalmazása:
– nem antibiotikum-alapú immunprofilaxis (18 liofilozált E. coli törzset tartalmazó gyógyszer): stimulálja az immunrendszert, növeli a T-limphocyták számát, a kórokozók elpusztításáért felelős ellenanyagok termelődését és szintjét a keringő vérben és a húgyhólyagban egyaránt. 3 hónapig napi 1, utána további 3 hónapon át havi 10-10-10 napig napi 1 tabletta szedése javasolt. 6 hónap után 30-50%-kal csökkenti a húgyúti fertőséses epizódok számát.
helyi ösztrogénkezelés (krém, hüvelytabletta): csökkenti a fellángolások gyakoriságát a menopauza után. Szisztémiás mellékhatásoktól nem kell tartani.
a bőr-, hüvely- és bélflóra védelme, helyreállítása antibiotikumkezelés alatt, után: a hüvelyi és szájon át alkalmazott, Lactobacillus-tartalmú probiotikumok egyaránt jótékony hatásúak a kiújulások esélye szempontjából. A Lactobacillus-fajok hatékonysága nem egyforma, a leghatékonyabbnak a Lactobacillus rhamnosus GR-1 bizonyult. 
– A-, C- és D-vitamin rendszeres szedése,
– D-mannóz: egy cukormolekula, amely gátolja a kórokozók megtapadását a húgyuti nyálkahártyán. Tanulmányokban ugyanolyan hatékonynak bizonyult a visszatérő hólyaghurut megelőzésében, mint a nitrofurantoin antibiotikum. Napi 2 g szedése javasolt este, így hatása tovább tart a húgyhólyagban.
– húgyhólyag-instilláció
hialuronsavval, kondroitin-szulfáttal: célja a húgyhólyag GAG-rétegének helyreállítása, mivel sérülésének oki szerepe felmerült.
medencefenéki izomtréning.
Antibiotikumprofilaxis: amennyiben az életmód-változtatás és a nem antimikrobiális intézkedések nem járnak eredménnyel, posztkoitális (szexuális aktus utáni) vagy folyamatos antibiotikumprofilaxis (3-6 hónapon át): 10 naponta 3 g foszfomicin-trometamol/napi 100 mg nitrofurantoin, várandósoknak napi 250 mg cefuroxim.
A felső húgyúti fertőzés urológiai szakellátást igényel.