Hajhullás

A hajhullás kialakulása
Az életkor előrehaladtával – nemre való tekintet nélkül – az emberek kb. felének elkezd ritkulni a haja. Fokozott hajvesztéssel bizonyos életszakaszokban szinte mindenki szembesül fiatalabb korban is (pl. szülés után 3-5 hónappal). A hajhullás akkor tekinthető rendellenesnek, ha túlzott mértékű (naponta több, mint 100 hajszál elvesztése) és a kihullott hajszálak helyén nem nő új, így a hajkorona csökkenése észlelhető, amely nemcsak kozmetikai gondot, hanem lelki, önbecsülési problémát is okozhat. A hajhullás (alopecia) jelentkezhet foltokban vagy szétszórtan. Mindkettő maradandó kopaszodáshoz vezet, ha a szőrtüszők és a bennük található hajhagymák elpusztulnak. Ha a hajhagyma nem pusztul el, csak sejtjeinek osztódása szűnik meg egy időre, átmenetileg fokozott hajhullás és kopaszság alakul ki, amely kezelésének célja a hajszálakat létrehozó sejtek osztódásának, a keratinképzésnek és a hajas fejbőr anyagcseréjének a serkentése. 
A hajnövekedés ciklikus. A haj növekedési fázisa, az anagén fázis 2-6 évig tart. Ezt követi a katagén fázis, amikor a haj gyökere elsorvad, aztán a hajhagyma átmegy telogén fázisba, amely 5-6 hétig tart, utána a haj kihullik, és a hajhagyma újra anagén fázisba kerül.
A női mintázatú hajhullás kialakulása a mai napig nem tisztázott. Szerepe lehet az emelkedett androgénszinteknek (férfi nemi hormonok). Valószínűleg így van ez olyan betegségekben, ahol férfi nemi hormonok túlsúlya áll fenn (pl. PCOS). Más esetekben viszont teljesen normális androgénszintek mellett alakul ki fokozott hajvesztés. Mindezekre tekintettel a női mintázatú hajhullásnak két típusát különböztetjük meg. Az egyik típusban az androgénszintek emelkedését találjuk (androgénfüggő női mintázatú hajhullás), a másik típusban ezek a normál tartományban vannak (androgénfüggetlen női mintázatú hajhullás). Felmerülnek genetikai tényezők is, sikerült azonosítani bizonyos génmutációkat, amelyek női mintázatú hajhulláshoz vezetnek, de egyértelmű öröklődési mintázatot még nem tudtak megállapítani.
Az általában mind a férfiaknál, mind a nőknél a 40-es évektől kezdődő, a fejtetőn és a halántékon induló hajritkulást androgén alopeciának nevezzünk. Androgén alopeciában a haj anagén fázisa egyre rövidebb lesz, a hajhagymák mérete egyre csökken, a hajszálak egyre vékonyabbá válnak, és a haj egy idő után már nem nő olyan hosszúra, hogy kibújjon a bőrfelszín fölé. Hátterében genetikai hatást feltételeznek, mert erősen kopaszodó apák fiúgyermekei gyakran korán kopaszodnak. E felismerésnek különösen a megelőzésben lehet fontos szerepe. A kopaszodás első jele férfiaknál a halántékvonal visszahúzódása, majd a homlokon és a fejtetőn megfigyelhető hajritkulás. Nőknél a hajritkulás elsősorban a fejtetőt érinti, a menopauza után a folyamat felgyorsulhat, de a férfiakkal ellentétben teljes és végleges kopaszodáshoz nem szokott vezetni. A női szervezet is termel férfi (androgén) hormonokat a mellékvesékben és a petefészkekben. Nem is a tesztoszteron, hanem annak aktív változata, a dihidrotesztoszteron (DHT) okozza a jelenséget. A szervezetben termelődő tesztoszteron az 5-alfa-reduktáz enzim hatására alakul át aktív formává, dihidrotesztoszteronná (DHT), amely kapcsolódik a szőrtüszők sejtjein található speciális receptorokhoz, és olyan folyamatokat indít el, amelyek hajhullást okoznak: a hajhagymák sorvadnak, a hajnövekedési ciklus lerövidül, a tüsző egyre kisebb lesz, a hajszál elvékonyodik, szerkezete megváltozik, hossznövekedése lelassul, fénytelenné, pigmenthiányossá válik, ugyanakkor a hajhagymák általában sokáig csak sorvadnak, de nem pusztulnak el, ez reménykeltő a hajnövesztés és a regeneráció szempontjából. Azon férfiak, akik az 5-alfa-reduktáz enzim ritka hiányával születnek, nem kopaszodnak. Máig ismeretlen okból a homlokon, a fejtetőn és a halántékon lévő hajhagymák egyénenként eltérő mértékben dihidrotesztoszteron-érzékenyek. Ez a hormon más testtájakon a szőrzet erősődését okozza. A dihidrotesztoszteron-érzékenység genetikalilag meghatározott, mértéke a kopaszodás és a szőrösödési hajlam egyik fontos tényezője. Szerepet játszik benne az androgénreceptorok emelkedett száma, fokozott érzékenysége, az 5-alfa-reduktáz enzim túlzott aktivitása.
Hajhullást kiválthatnak: 
– hormonális (endokrinológiai) eltérések (kortizolszint-, prolaktinszint-emelkedés, pajzsmirigybetegség, elhízás),
– nem kóros hormonális állapotok (szülés után, szoptatás alatt, csecsemőkorban),
– nem hormonális betegségek (májprobléma, autoimmun betegségek, vitiligo),
– gyulladásos góc a szervezetben (pl. fog, íny, epehólyag, mandula),
– gyógyszerek (véralvadásgátlók, fogamzásgátlók, fogyókúrás gyógyszerek, penicillamin, kemoterápia),
– nyomelemhiány (vas, cink, réz), vitaminhiány (A, B), fehérjehiány, vitamin-túladagolás,
– nagy lelki, fizikai megterhelés, tartós stressz,
– vegyszerek (ólom, hajfesték).
– seborrhoea: a fejbőrön a kóros faggyúképződés következtében elszaporodhat a zsírsavakat termelő Pytirosporum ovalis nevű gomba, amely a száraz korpa kialakulásáért felelős. A túlzott faggyútermelés folyamatos hajvesztést, kellemetlen, viszkető érzést, gyors hajzsírosodást okoz.

Kivizsgálás, kezelés
A hajvesztés kezelése akkor igazán hatásos, ha megfékezi a hajhullást és elősegíti a hajnövekedést. A kezelés módját mindig a kiváltó ok határozza meg, ezért a kivizsgálás célja ennek felderítése. A kivizsgálás része a nemi szervek, az emlők vizsgálata, a testtömegindex meghatározása, a vérnyomásmérés, a hasi és kismedencei ultrahangvizsgálat, laboratóriumi vizsgálatok (vérkép, máj-, vesefunkció, vas, ferritin, transzferrin-szaturáció, sTfr, CRP, glükóz, inzulin, koleszterin, triglicerid, FSH, LH, TSH, fT3, fT4, prolaktin, ösztradiol, tesztoszteron, dihidrotesztoszteron, androsztendion, SHBG, DHEA, DHEAS), szükség esetén képalkotók (röntgen, CT, MR). Fejbőrgyulladás, hegesedés, pikkelyek jelenléte arra utal, hogy a hajhullást bőrgyógyászati betegség okozza, vagy a női mintázatú hajhullás fejbőr-rendellenességgel társul. Amennyiben kérdéses a diagnózis, a bőrgyógyászok által végzett dermatoszkópia, sz.e. a fejbőrbiopszia segíthet elkülöníteni a hajhullás hátterében meghúzódó egyéb okokat.
Betegségek következtében jelentkező hajhullás esetén javulás az alabbetegség megfelelő kezelésétől várható.
Kerüljük a fejbőrt irritáló hajformázók, hajfestékek és a hajvasaló használatát. Fontos a gyakori hajmosás (a kezelés az első heteiben naponta). Amennyiben a tünetek hetekig fennállnak, súlyosbodnak, bőrgyógyászhoz, nőgyógyászhoz, endokrinológus hozavasolt fordulni.
Gyógyszerszedés, illetve hajfesték, hajvasaló túl gyakori használata esetén a kiváltó ok elhagyását követően általában néhány hónapon belül érzékelhető javulás, a hajvesztés csökkenése, később a hajtömeg növekedése. 
Régóta használják a fűrészpálma gyümölcsét és gyökerét a vizeletkiválasztó rendszert érintő betegségekben. Mára igazolódott, hogy egyik hatóanyaga, a beta-sitosterol gátolja a tesztoszteron-átalakító 5-alfa reduktáz enzim aktivitását, más hatóanyagai pedig gátolják a dihidrotesztoszteront a receptorához való kötődésében. A szer ezért alkalmas mind prosztata-megnagyobbodás, mind hajhullás kezelésére a csalángyökérhez és a tökmagolajhoz hasonlóan. A csalánkivonat ezért állandó összetevője a különféle hajápoló szereknek és hajnövesztő teáknak. 
Az életmód és a táplálkozás ugyancsak fontos tényező, bár olykor ezen a legnehezebb változtatni. Fontos a vitamin-, ásványianyag- és nyomelempótlás, sokszor ugyanis a szénhidrátdús, friss zöldségekben szegény táplálkozás mellett ezek (pl. vas, cink) krónikus hiánya alakul ki, amelynek sok más egészségügyi probléma mellett a hajhullás is következménye lehet. A túlsúly és a mozgásszegény életmód magas inzulinszintet és magas szabad tesztoszteronszintet eredményez, amely növeli a haj szempontjából káros dihidrotesztoszteron-szintet. A testmozgás és a kalóriabevitel csökkentése csökkenti az inzulinszintet, ez megnöveli a nemihormon-kötő fehérje (SHBG) szintjét, amely így csökkenti a szabad tesztoszteron szintjét azt megkötve a vérben, vagyis kevesebb dihidrotesztoszteron tud képződni. A rendszeres testedzés fokozza a fejbőr vérkeringését és oxigén-ellátottságát, ami serkenti a hajnövekedést. Ugyanezt a célt szolgálják a fejbőrbe injektálható, vérbőséget okozó anyagok.
Számos hajvesztést mérséklő sampon van forgalomban. A ketokonazol gombaellenes szert tartalmazók serkentik a hajnövekedést, csökkenti a férfias hajhullást: egyrészt gátolják a dihidrotesztoszteron hormon termelődését, másrészt csökkentik a Malassezia gomba szaporodását, ami fejbőrgyulladást, korpásodást és kopaszodást okoz, harmadrészt a gombaellenes és hormonális hatástól független hajnövesztő hatásuk is van. Hat hónapos, napi rendszerességgel alkalmazott 2%-os ketokonazol sampon jelentős hajdúsulást eredményez. Legjobb úgy használni, hogy a habosított sampont pár percig a fejen hagyjuk. Megfigyelések szerint a kőszénkátrány-tartalmú sampon is hatásos a hajhullás ellen, mivel valamelyik hatóanyaga antiandrogén hatású.
A minoxidil hajnövesztő hatását véletlenül ismerték fel. Eredetileg értágító vérnyomáscsökkentőnek fejlesztették ki, s az alkalmazás során derült ki, hogy fokozott szőrnövejedést (hipertrichózist) eredményezhet. A kezelés megkezdése utáni pár hétben átmenetileg erősödhet a hajhullás. Felléphet viszketés, korpásodás, illetve az arcbőrön fokozott szőrnövekedés. Tapasztalat szerint az izotretinoin-tartalmú gyógyszerek 2%-os minoxidil oldattal vagy 5%-os habbal történő együttes alkalmazása fokozott hatást eredményez. 
Antiandrogén hormont tartalmazó fogamzásgátlók (ciproteron, drospirenon, dienogeszt, klormadinon) és a vízhajtóként is használt spironolakton jó hatásúak lehetnek nők androgén típusú hajhullása esetén. A kombinált fogamzásgátlók lehetséges mellékhatásai közé tartozik a menstruációs ciklus (átmeneti) szabálytalansága, a súlygyarapodás, az emlőérzékenység, a fejfájás, a libidócsökkenés, a deprimált hangulat és a hányinger, a trombóziskockázat emelkedése. A spironolakton lehetséges mellékhatásai közé tartozik a fejfájás, a libidócsökkenés, a vérzészavar, a fáradtság és az emelkedett káliumszint.
A hosszú hajciklus (több éves növekedési, néhány napos átmeneti és pár hónapos nyugalmi fázis) miatt rendszerint több hónapos kezelésre van szükség, az eredmény általában 3-6 hónap elteltével értékelhető. A tesztoszteronszint csökkentése a hajhullás megállítására nem járható út a tesztoszteron sok más fontos hatása miatt, ráadásul a vizsgálatok többsége szerint a kopaszodó férfiak vagy ritkuló hajú nők jelentős részében nem is magasabb a tesztoszteronszint.
További lehetőség a hajhagymákon lévő dihidrotesztoszteron-receptorok bénítása vagy az 5-alfa-reduktáz enzim gátlása, mert ekkor nem termelődne dihidrotesztoszteron. Az első enzimgátlót, a finasteridet eredetileg prosztata-megnagyobbodás kezelésére fejlesztették ki, mert a dihidrotesztoszteron az egyik felelőse e mirigy jóindulatú megnagyobbodásának. Hamarosan kiderült, hogy a szert szedőknél csökken a kopaszodás, sőt hajvisszanövés tapasztalható. Egy nagy vizsgálatban napi 1 mg finasterid a férfiak 66%-ánál új haj növekedést idézett elő, 83%-ánál megállította a hajvesztést. Gondos vizsgálatok alapján mondhatjuk, hogy 1 mg finasteridnek semmiféle káros mellékhatása nincs a férfi hormonális működésére nézve, nagyobb adag szedésével kapcsolatban felmerült, hogy szexuális diszfunkciókat eredményezhet. Termékeny korban lévő nőknél a kezelés alatti esetleges teherbeesés súlyos kockázatot jelent a magzatra nézve, posztmenopauzában ez a veszély már nem áll fenn. Egy vizsgálatban a nem kívánt terhességet megelőző fogamzásgátlóval együtt alkalmazva 12 hónapos kezelés során csökkentette a hajhullást. A vizsgálatból arra lehet következtetni, hogy valószínűleg olyan nőknél válik be a finasterid, akiknél magas a dihidrotesztoszteron szintje. A finasteridet külföldön hajnövesztőként forgalmazzák (Magyarországon vényköteles prosztatagyógyszer). Legalább két évig kell szedni, hogy látható hatást fejtsen ki, és ha abbahagyják, pár hónap múlva ismét ritkulni kezd a haj.
Akinek a kémiai beavatkozások nem használnak, és nem tud beletörődni kopaszodásába, választhatja a fejbőrtetoválást vagy a hajátültetést, a fejbőr nem érintett területeiről az érintett területekre történő terminális hajszálak átültetését: leggyakrabban a kopaszodás szempontjából legkevésbé érintett tarkóról kimetszenek egy hajas bőrcsíkot, melyet apró szigetekre szeletelnek. A hajhiányos helyeken apró bemetszéseket végeznek, és mindegyikbe ültetnek egy hajszigetet. A több órás műtét során kb. 800 szigetecskét ültetnek be. Sikeraránya elérheti a 95%-ot. A hajhagymák az átültetés után 2-3 hónappal kezdenek működni. Mivel ezek a tarkóról származó hajhagymák kevésbé dihidrotesztoszteron-érzékenyek, a későbbiekben nem fenyeget a kopaszodás.