HPV

Humán Papillomavírus-fertőzés szűrése, védőoltások, méhnyakrák

A humán papillomavírusok (HPV) szexuális úton terjedő kórokozók. Száznál több vírustörzs tartozik közéjük: egyesek (elsősorban a 6-os és a 11-es típus) nemi szervi szemölcsöket (condyloma), mások (főként a HPV 16, 18, 31, 33, 45, 51) a méhnyak sejtjeinek rosszindulatú elváltozását, kóros osztódását okozhatják. Utóbbiakat rákot okozó képességük miatt magas kockázatú, onkogén törzseknek nevezzük. Mára szerepük bizonyítottá vált a méhnyakrákon kívül a hüvelyrák, a szeméremtestrák, a péniszrák, a nyelőcsőrák és a gégerák kialakulásában. A HPV orális szex útján is átvihető, nem szexuális úton történő terjedésére egyelőre nincs bizonyíték. Kiújuló légúti papillomatózist és fej-nyaki daganatokat idézhet elő. HPV-pozitivitás esetén egyéb szexuális úton átvihető fertőzések irányába is tanácsos szűrővizsgálatokat végeztetni. Terhesség alatt a HPV eredetű szemölcsök hirtelen növekedhetnek és szaporodhatnak, ezért kezelésük mindenképp indokolt: fagyasztás, gyógyszeres kezelés (triklórecetsav), műtéti eltávolítás vagy lézeres kezelés jön szóba, a Condyline ellenjavallt. A HPV  magzati fejlődési rendellenességet nem, de kiújuló légúti papillomatózist okozhat, ennek kialakulását a császármetszés csökkenti, de nem zárja ki.
Magyarországon (de más országokban is) a felnőtt nők legalább 25%-a HPV-fertőzött. A szexuálisan aktív népesség 80%-a találkozik legalább egyszer élete folyamán valamely típussal, a fertőzöttek 10%-ánál jön létre tartós fertőzés (egy év elteltével még mindig kimutatható ugyanazon vírustípus a szervezetben). A vírusok a méhnyak sejtjeiben megtelepedve megváltoztatják azok szerkezetét kóros sejtosztódást előidézve, amely folyamat az esetek egy kis részében rákbetegséggé fajul.  Az átmeneti HPV-fertőzésnek nincs rosszindulatú betegséget generáló hatása, az immunrendszer jó eséllyel legyőzi a vírusokat, így azok fél-egy év alatt eltűnnek a szervezetből. A gyógyulás elősegíthető immunrendszer-erősítő készítményekkel. Még tartós fertőzés esetén is nagyon alacsony a rosszindulatú folyamat kialakulásának valószínűsége, és ez általában éveket vesz igénybe. Tanulmányok szerint 1000 HPV-fertőzésből 100 esetben alakul ki rákmegelőző szöveti eltérés és 4 esetben méhnyakrák. Az elmúlt évek tudományos vizsgálatainak eredményei egyértelműen bizonyították, hogy a méhnyakrákos esetek több, mint 95%-át a HPV magas kockázatú típusaival (hrHPV) való tartós fertőzöttség okozza. Míg a változókori hormonkezelés az emlőrák kockázatát 2-szeresére, a dohányzás a tüdőrákét 8-szorosára, a HPV16-os fertőzés a méhnyakrák kialakulásának kockázatát 434-szeresére növeli! A kezdődő elváltozás, a rákmegelőző állapot rendszeres méhnyakrákszűréssel felismerhető, időben kezelhető, ezért érdemes a nemi élet megkezdése után minimum 3 évente méhnyakrákszűrést, 30 éves kor alatt folyadék alapú citológiát, 30 éves kor felett HPV-szűrést végeztetni, amely hüvelyi úton vett minta laboratóriumi HPV-DNS-tesztjét jelenti, amely teljes bizonyossággal igazolja, illetve kizárja a vírusok jelenlétét, és azonosítja a típusukat. Harmincéves kor fölött a HPV-alapú szűrés sokkal jobb és sokkal hatékonyabb, mint a hagyományos sejtkenet-mintavétel. Ennek az a magyarázata, hogy egyértelműen megállapították, a HPV-fertőzés és a méhnyakrák között ok-okozati kapcsolat van. Ha valakitől levesszük a mintát, és negatív a lelet, tehát nincs HPV-fertőzése, biztonsággal elengedhetjük, mert a max. 3 év elteltével javasolt következő szűrési időpontig nagyon kicsi az esélye a súlyos fokú rákmegelőző állapot kialakulásának. A kolposzkópos (a méhszáj megtekintése nagyítóval), illetve citológia (a méhnyak levált hámsejtjeinek mikroszkópos vizsgálata) szintén részét képezi a szűrésnek, a megelőzésnek. Ezekről részletesen itt olvashat. Amennyiben az eredmények nem megnyugtatóak, az eltérés súlyossági fokától, a látott képtől, a páciens életkorától, szülési szándékától függően lehet a teendő szoros (gyakoribb) ellenőrzés vagy mintavétel a méhnyakból különféle módszerekkel (biopszia, konizáció) szövettani vizsgálat céljából.
Mivel a HPV-fertőzés célzott, oki kezelésére egyelőre nincs lehetőségünk, már kialakult szöveti eltérések esetén az egyetlen lehetséges terápia a kóros szövet eltávolítása. Ezért nagyon fontos a vírusfertőzés megelőzése. Az óvszer csak korlátozott védekezési lehetőség. A védőoltások nem tartalmaznak élő vagy elölt vírusokat, sem a vírusok genetikai anyagát (DNS-ét), csak vírusszerű részecskéket (fehérjéket) tartalmaznak, amelyek aktiválják a szervezet immunválaszát, de fertőzést, betegséget nem okoznak. A szexuális élet megkezdése  előtt alkalmazva közel 100%-os biztonsággal megelőzhető az adott vírustípussal (Gardasil 9: HPV 6, 11, 16, 18, 31, 33, 45, 52, 58) összefüggő betegség kialakulása, ugyanakkor a szexuális élet megkezdése után vagy korábbi HPV-fertőzés után sem késő a vakcináció. Felnőtt, szexuálisan aktív nőknél is csökkenti a méhnyakrák kialakulásának esélyét, ezért minden nőnek ajánlott korosztálytól és HPV-státusztól, korábbi HPV-fertőzéstől függetlenül. A nőgyógyászoknak, a háziorvosoknak, a védőnőknek fontos és felelősségteljes szerepük van (lenne) abban, hogy elmagyarázzák a fiataloknak és szüleiknek, mennyire fontos megkapniuk a HPV elleni védőoltást. Azokban az országokban (pl. Ausztrália), ahol a 12 éves lányok és fiúk államilag finanszírozottan kapják a védőoltást, igazolódott, hogy 10 év elteltével drámaian csökken a méhnyakrákos halálozások száma. Az oltás beadatása nem jelenti azt, hogy aki megkapta, többé nem kell szűrésre járnia (a harmincéves kor előtt előforduló méhnyakrákos megbetegedések egy százaléka nem HPV-hez köthető), viszont biztosíték arra, hogy a rákot okozó HPV-törzsek jelentős részével szemben védettséget kap
Terápiás oltóanyagok kifejlesztése folyamatban van. Indokolt a férfiak HPV elleni védőoltása is, mert férfiakban is kialakulhatnak elváltozások, illetve a HPV-pozitív férfiak átadhatják a vírusokat szexuális partnereiknek.
Terhesség alatti alkalmazása kerülendő, bár beoltott várandósok magzatainál eddig nem figyeltek meg fejlődési rendellenességet. Szoptatás alatt beadható. A védőoltás után a rendszeres szűrés folytatása javasolt, hiszen az oltások egyelőre nem nyújtanak védettséget minden egyes onkogén (rákkeltő) HPV-típussal szemben. A szűrés és a védőoltás együttes alkalmazásával védekezhetünk leghatékonyabban a méhnyakrák ellen! A HPV-fertőzés esélyét (és ezáltal közvetve a méhnyakrák kialakulásának a kockázatát) növeli:
– korán kezdett szexuális élet,
– a szexuális partnerek gyakori váltogatása,
– szexuális kapcsolat létesítése olyan férfiakkal, akiknek már több szexuális partnerük, illetve méhnyakrákos partnerük volt,
– egyéb szexuális úton terjedő betegségek (Chlamydia, Herpes) megléte,
– dohányzás,
– tartósan legyengült immunrendszer.