Ultrahang
Szülészeti és nőgyógyászati ultrahang-diagnosztika
Nőgyógyászati ultrahangvizsgálat
A nőgyógyászatban elsődlegesen alkalmazott képalkotó vizsgálat az ultrahang. Fájdalmat nem okoz, könnyen kivitelezhető a vizsgálóágy mellett, nem jár sugárterheléssel, jelenlegi tudásunk szerint nem ártalmas az egészségre, a magzatokra is veszélytelen.
Értékes információt ad a belső szervek állapotáról, fontos szerepe van a későbbi terhességeket esetlegesen befolyásoló méhfejlődési rendellenességek, alaki eltérések, miómák (simaizom-daganatok), petefészekciszták, kismedencei gyulladás, rosszindulatú daganatok felismerésében és követésében. Hason keresztül telt húgyhólyag mellett tudjuk vizsgálni a kismedencei szerveket. A hüvelyi vizsgálófej közvetlenül a kismedencébe helyezhető, kikerülve a hasfalat, magasabb frekvenciája részletgazdagabb képalkotást biztosít. Célszerű üres húgyhólyag mellett végezni. Meddőségi kivizsgálás keretében szükség lehet a petevezetékek átjárhatóságának és a méhüregnek a vizsgálatára is, amely a legkíméletesebben ultrahanggal végezhető el (sóoldattal vagy kontrasztanyaggal=HyCoSy). Utóbbira van a rendelésemen lehetőség.
Miért kell a rákszűréshez hüvelyi ultrahang is?
A rendszeres nőgyógyászati szűrővizsgálat, ismertebb nevén rákszűrés alkalmával érdemes hüvelyi ultrahangvizsgálatot is végezni. Bár maga a citológia méhnyak-kenetvételt jelent, ennél alaposabb vizsgálatot végzünk: megtekintjük a szeméremtestet, a hüvelyt, a méhnyakat, speciális nagyítóval (kolposzkóp) is megvizsgáljuk, áttapintjuk a kismedencét. Így találhatjunk meg időben a panaszt, tünetet még nem okozó méhnyak-, illetve méhtestpolipot, méhsimaizom-daganatot (azaz miómát), petefészekcisztát, csokoládécisztát (azaz endometriómát), policisztás petefészkeket, stb. Ezek bármely életkorban, bárkinél, néhány héten-hónapon belül kialakulhatnak, és kezdeti fázisban sokszor semmi nem utal a jelenlétükre – az évente végzett ultrahangvizsgálat viszont fényt deríthet rájuk.
Terhességi ultrahangvizsgálatok
Terhesség létrejöttekor élettani esetben a hímivarsejt a hüvelyből a méh üregébe, majd a petevezetékbe kerülve találkozik a petefészekből tüszőrepedés (ovuláció) során kiszabadult és a petevezetékbe jutott petesejttel. A megtermékenyült petesejt a méhbe vándorol, beágyazódik a méhnyálkahártyába, és fejlődésnek indul. Ez a folyamat a terhesség korai időszakától kezdve nyomon követhető ultrahangvizsgálattal.
Az ultrahangvizsgálat a legfontosabb módja a magzati fejlődési rendellenességek kiszűrésének, a méhen belüli állapot megítélésének. Az ultrahangvizsgálat sem alkalmas azonban minden genetikai hiba kimutatására, ugyanis nem minden rendellenesség jár ultrahanggal ábrázolható eltéréssel. Az egyes rendellenességek kimutathatósága különböző terhességi korokban eltérő. A vaskos anyai hasfal, a magzat méhen belüli elhelyezkedése, a magzatvíz mennyisége befolyásolja a szervek vizsgálhatóságát, az ultrahang találati pontosságát. Természetesen a vizsgálat hatékonysága függ az azt végző szakember jártasságától és az ultrahangkészülék minőségétől is.
A legelső ultrahangvizsgálatot a várandós első jelentkezésekor (5-10. hét) végezzük, általában hüvelyi úton. Célja vérzéskimaradás, pozitív terhességi teszt esetén a méhen belüli terhesség kimutatása, a beágyazódás helyének és az embriók számának megállapítása, kóros koraterhességi állapotok felismerése: üres petezsák, elhalt terhesség, méhen kívüli terhesség, az embrió növekedési ütemének elmaradása a várttól, fenyegető vetélés (kedvezőtlen jelek élő terhesség esetén: kisebb méretek, vérzés, szívműködési eltérés), kezdődő vetélés (a petezsák deformálódása, elmozdulása a beágyazódás helyétől, körülötte bevérzés), befejeződött vetélés esetén annak megítélése, hogy maradt-e terhességi szövet a méh üregében (ha nem, a méh kiürítésétől, a kürettől el lehet tekinteni.) Az élő terhesség megállapításán túl vizsgáljuk a méh alakját, méretét, szerkezetét, környezetét és a petefészkeket. A méh fejlődési rendellenességeit, a terhességet esetlegesen befolyásoló alaki eltéréseit, az esetleges miómákat, petefészekképleteket szintén rögzítjük.
Az utolsó menzeszt követően 5 héttel a petezsák 1-2 cm átmérőjű, megítélhető, hogy szabályos-e az alakja, és hogy a méhfal mely részén ágyazódott be. Néhány nappal később látható a szikhólyag, 6-7 hetes terhesség esetén a 2-15 mm-es embrió és szívműködése. (CRL: a fejtető és a farokcsont távolsága).
A 11-13. heti szűrővizsgálatot speciális jártassággal rendelkező szakember végzi. Ekkorra kialakulnak a magzat szervei. Vizsgálandó a magzat(ok) életképessége, szívműködése, a lepény elhelyezkedése, a magzatvíz mennyisége (ekkor normálisan 100 ml körüli). A magzat méretei (CRL: fejtető-farokcsont, BPD: falcsontok közötti távolság) alapján megállapítható a terhességi kor, amit összevetünk a vérzés alapján számítottal, és megítéljük, hogy ennek megfelelő-e a magzati növekedés. Vizsgálandó a koponya, az agy, a mellkas és a benne elhelyezkedő szervek (tüdő, szív), a hasfal, a gyomor, a húgyhólyag és a végtagok, ikerterhességben az elválasztó burok megléte vastagsága, a lepények elhelyezkedése. A nyaki redő vastagsága (NT), amely kóros esetben (3 mm felett) szív- és egyéb fejlődési rendellenességek, genetikai betegségek (pl. Down-kór), magzati elhalás emelkedett kockázatára utalhat.
A 18-22. heti szűrővizsgálatot szintén speciális jártassággal rendelkező szakember végzi. A magzati szívműködés kimutatását követően meghatározza a magzat méreteit (falcsonti átmérő, fejkerület, haskerület, combcsonthossz), ezek alapján pontosítja a terhességi kort, ellenőrzi a növekedést. Részletesen vizsgálja a magzat szerveit bizonyos, ebben a terhességi korban felfedezhető fejlődési rendellenességek után kutatva: a koponyát, az agyat, az arcot, a gerincet, a nyakat, a mellkast, a szív helyzetét, méreteit, üregeit, a pitvari és a kamrai sövényeket, a szívbillentyűket, a nagy erek kiáramlási pályáját, a szívfrekvenciát, a tüdők méretét, szerkezetét, a rekeszizmot, a folyadéktartalmú gyomrot, a hasfalat, a köldökzsinórt, a beleket, a veséket, a húgyhólyagot, a végtagokat (a karok, kezek, lábak, lábfejek hosszú csöves csontjait), a méhlepény elhelyezkedését és szerkezetét, a magzatvíz mennyiségét, továbbá az anyai petefészkeket, szükség esetén a veséket, a méhnyak hosszát a koraszülés fokozott kockázatának előrejelzéséhez, a méhet ellátó artéria véráramlását. Ebben a korban – ideális esetben – már megállapítható a magzat neme. A fel nem ismert magzati rendellenességek között vezető szerepe van a veleszületett szívfejlődési rendellenességeknek, amelyek az újszülöttek 1%-át érintik. Tekintettel arra, hogy a szívhibás magzatok 90%-a az alacsony rizikójú terhespopulációból származik, fontos a megfelelő színvonalú magzati szívultrahang-vizsgálat. egfelelő képzettséggel rendelkező vizsgálóval a súlyos fejlődési rendellenességek és szívhibák 90%-a kiszűrhető. A magzati élet során vannak olyan rendellenességek, amelyek a második trimeszteri ultrahangszűrésen még nem válnak felismerhetővé, mert csak a24. hét után válnak nyilvánvalóvá. Bár számos rendellenesség kimutatható, a leggondosabb vizsgálat ellenére sem lehet valamennyit kimutatni.
A 11-13. és 18-19. heti szűrővizsgálatra a rendelésemen nincs lehetőség.
A 20-22. heti anatómiai és kiterjesztett magzati szívultrahang-szűrővizsgálat a 18-19. héten végzett ultrahangszűrés kiegészítéseként javasolható, amely során a nagyobb magzati méretekből adódó jobb láthatóságnak köszönhetően a fejlődési rendellenességek 95%-a, a súlyos szívhibák 94%-a kiszűrhető. Ezen kívül lehetőség van a 18-19. héten még nem szűrhető rendellenességek felfedezésére.
A 28-32. heti ultrahangvizsgálat elsődleges célja a magzat életjelenségeinek (szívfrekvencia, légzőmozgások, magzatmozgások, magzati tónus) és növekedési ütemének ellenőrzése, a növekedési zavarok, a fokozott gondozást igénylő esetek kiszűrése. Bármilyen anyai vagy magzati eredetű ok miatt kialakuló méhen belüli növekedés visszamaradás (retardatio), ebben az időszakban már érzékelhetővé válik. Ezentúl vizsgáljuk még a magzat elhelyezkedését, a magzatvíz mennyiségét, a méhlepény tapadási helyét, érettségi fokát, vastagságát. Elvégezzük a méhnyak hosszának vizsgálatát hüvelyi ultrahanggal a koraszülés kockázatának felmérésére. A különböző magzati szervek vizsgálatakor gondolni kell arra, hogy vannak olyan rendellenességek (agykamratágulat, microcephalia, törpeség egyes formái, szívbillentyű-szűkületek), amelyek változó időpontban, de leginkább későn alakulnak ki vagy válnak nyílvánvalóvá. Ezen rendellenességek születés előtti felismerése és nyomon követése az újszülött érdekeit szolgálja, így válik lehetővé a kiemelt esetek világra jövetele speciális ellátóközpontban, ahol a gyermekgyógyász szülést követően azonnal megfelelő vizsgálatokat tud kérni, szükség esetén elvégezhetőek az újszülöttkori sebészeti beavatkozások, amelyek életmentőek lehetnek, valamint biztosítják a gyermek zavartalan fejlődését és a szövődmények minimalizálását megfelelő későbbi életminőséget biztosítva.
A 36-40. heti vizsgálat célja a magzat(ok) méhen belüli állapotának ellenőrzése, szülés várható körülményeinek tisztázása, a szülésvezetési szempontból fokozott kockázatú várandósok kiemelése. Vizsgáljuk a magzat(ok) életjelenségeit, méretét, elhelyezkedését, a magzatvíz mennyiségét, a lepény helyzetét, érettségi fokát, vastagságát. Az adatok ismerete lehetősséget biztosít a szülés folyamatát nehezítő vagy a hüvelyi szülést akadályozó rendellenességek korai felismerésére, segítséget nyújthat a szülésvezetés módjának (spontán szülés, szülésindítás, tervezett császármetszés) megválasztásában. Az agyi és köldökzsinór-keringés mérésének segítségével a magzat méhen belüli tápanyag- és oxigén-ellátottsága megítélhető, az esetleges veszélyállapotok felismerhetőek, amikor a magzat szorosabb észlelése vagy esetleg a magzat idő előtti világra hozatala válhat szükségessé.