Ultrahang

Nőgyógyászati ultrahang-diagnosztika

A nőgyógyászatban elsődlegesen alkalmazott képalkotó vizsgálat az ultrahang. Fájdalmat nem okoz, könnyen kivitelezhető a vizsgálóágy mellett, nem jár sugárterheléssel, jelenlegi tudásunk szerint nem ártalmas az egészségre, az embrióra és a magzatra veszélytelen, ennek ellenére a vizsgálati időt, a kibocsátott energiát igyekszünk minimalizálni.
Értékes információt ad a belső szervek állapotáról: fontos szerepe van fejlődési rendellenességek, petefészekciszta, mióma, terhesség, tályogok, rosszindulatú daganatok felismerésében és követésében. Hason keresztül telt húgyhólyag mellett tudjuk vizsgálni a kismedencei szerveket. Részletesebb képet ad a hüvelyi ultrahang, amelyet célszerű üres húgyhólyag mellett végezni. Meddőségi kivizsgálás keretében szükség lehet a petevezető átjárhatóságának és a méhüregnek a vizsgálatára, amely a legkíméletesebben ultrahangvizsgálattal végezhető el (sóoldattal vagy kontrasztanyaggal=HyCoSy). Utóbbira már a rendelésen is van lehetőség.
Terhesség létrejöttekor élettani esetben a hímivarsejt a hüvelyből a méh üregébe, majd a petevezetőbe jutva ott találkozik a petefészekből tüszőrepedés (ovuláció) során kiszabadult petesejttel. A megtermékenyült petesejt a méhbe vándorol, beágyazódik a méhnyálkahártyába, és fejlődésnek indul. Ez a folyamat a terhesség korai időszakától kezdve nyomon követhető ultrahangvizsgálattal.
A látott képet kinyomtatva és digitálisan is tudjuk tárolni későbbi összehasonlító vizsgálat, konzultáció esetére. 

Miért kell a rákszűréshez hüvelyi ultrahang is?

Az éves nőgyógyászati vizsgálat, ismertebb nevén a rákszűrés alkalmával érdemes hüvelyi ultrahangvizsgálatot is végezni.
Bár maga a citológia csak méhnyak-kenetvételt jelent, ennél alaposabb vizsgálatot végzünk (megtekintjük a szeméremtestet, a hüvelyt, a méhnyakat, kolposzkópos vizsgálatot végzünk, áttapintjuk a kismedencét), aminek része az ultrahang is. Így találhatunk meg méhnyak-, illetve méhtestpolipot, méhsimaizom-daganatot (azaz miómát), petefészekcisztát, csokoládécisztát (azaz endometriómát), policisztás petefészkeket, stb. Ezek bármely életkorban, bárkinél, néhány hónapon belül kialakulhatnak, és kezdeti fázisban sokszor semmi nem utal a jelenlétükre – az évente végzett ultrahangvizsgálat viszont fényt deríthet rájuk.

Terhességi ultrahangvizsgálatok

Az ultrahangvizsgálat a legfontosabb módja a magzati fejlődési rendellenességek kiszűrésének, a méhen belüli állapot megítélésének. Az ultrahangvizsgálat sem alkalmas azonban minden genetikai hiba kimutatására, ugyanis nem minden rendellenesség jár ultrahanggal ábrázolható eltéréssel. Az egyes rendellenességek kimutathatósága különböző terhességi korokban eltérő. A magzat korán túl a vaskos anyai hasfal, a magzat méhen belüli elhelyezkedése, a magzatvíz mennyisége befolyásolja a szervek vizsgálatát, az ultrahang találati pontosságát. Természetesen a vizsgálat hatékonysága függ az azt végző szakember jártasságától és az ultrahangkészülék minőségétől is.
A legelső ultrahangvizsgálatot a várandós első jelentkezésekor végezzük, általában hüvelyi úton. Célja vérzéskimaradás vagy pozitív terhességi teszt esetén a méhen belüli terhesség(ek) kimutatása, kóros koraterhességi állapotok felismerése: üres petezsák, mola hydatidosa, elhalt terhesség (missed abortion), méhen kívüli terhesség, az embrió növekedési ütemének elmaradása a várttól, azaz korai retardáció, a CRL a menstruáció alapján számított korhoz vizsonyítva legalább 1 héttel kevesebb),  fenyegető vetélés (kedvezőtlen jelek élő terhesség esetén: kisebb méretek, vérzés, szívműködési eltérés), kezdődő vetélés (a petezsák deformálódása, elmozdulása a beágyazódás helyétől, körülötte bevérzés), befejeződött vetélés esetén annak megítélése, hogy maradt-e terhességi szövet a méh üregében: ha nem, a méh kiűrítésétől el lehet tekinteni.) Tehát az élő terhesség bizonyításán túl vizsgáljuk a méh alakját, méretét, falszerkezetét és környezetét, a petefészkeket. A terhesség kiviselését esetlegesen nehezítő tényezők jelenlétére, a várandós fokozott figyelemmel kísérésének szükségességére láthatunk intő jeleket.  
Az utolsó menzeszt követően 5 héttel a petezsák 1-2 cm átmérőjű, megítélhető, hogy szabályos-e az alakja, és hogy a méhfal mely részén ágyazódott be. Néhány nappal később látható a szikhólyag, 6 hetes terhesség esetén pedig az élő, 2-10 mm-es embrió szívműködése.
7 hetes terhességi korban 5-15 mm a fejtető és a farokcsont távolsága (CRL).
A 11-13. heti szűrővizsgálat hasi vagy hüvelyi úton történik. Speciális jártassággal rendelkező szakember végzi. A terhesség 12. hetére kialakulnak a magzat szervei. Vizsgálandó a magzat(ok) életképessége, szívműködése, a lepény elhelyezkedése, a magzatvíz mennyisége (ekkor normálisan 100 ml körüli). A méh fejlődési rendellenességeit, az esetleges miómákat, petefészekképleteket szintén rögzítjük. A magzat méretei (CRL: fejtető-farokcsont, BPD: falcsontok közötti távolság) alapján megállapítható a terhességi kor, amit összevetünk a vérzés alapján számítottal, és megítéljük, hogy ennek megfelelő-e a magzati növekedés. Vizsgálandó a koponya, az agy, a mellkas és a benne elhelyezkedő szervek (tüdő, szív), a hasfal, a gyomor, a húgyhólyag és a végtagok, ikerterhességben az elválasztó burok megléte vastagsága, a lepények elhelyezkedése. A tarkótáji ödéma vastagsága (NT), amely kóros esetben (3 mm felett) szív- és egyéb fejlődési rendellenességek, genetikai szindrómák (pl. Down-kór), magzati veszteség emelkedett kockázatára utalhat. A méh fejlődési rendellenességeit, az esetleges miómákat, petefészekképleteket szintén rögzítjük.
A 18-22. heti  szűrővizsgálat hasi ultrahanggal történik. Speciális jártassággal rendelkező szakember a magzati szívműködés kimutatását követően meghatározza a magzat méreteit (falcsonti átmérő, fejkerület, haskerület, combcsonthossz), ezek alapján pontosíthatja a terhességi kort, ellenőrzi a növekedést. Részletesen vizsgálja szerveit bizonyos, ebben a terhességi korban felfedezhető fejlődési rendellenességek után kutatva: a koponyát, az agyat, az arcot, a gerincet, a nyakat, a mellkast, a szív helyzetét, méreteit, üregeit, a pitvari és a kamrai sövényeket, a szívbillentyűket, a nagy erek kiáramlási pályáját, a szívfrekvenciát (normálisan 120-160/perc), a tüdők méretét, szerkezetét, a rekeszizmot, a folyadéktartalmú gyomrot, a hasfalat, a köldökzsinórt, a beleket, a veséket, a húgyhólyagot, a végtagokat (a karok, kezek, lábak, lábfejek hosszú csöves csontjait), a méhlepény elhelyezkedését és szerkezetét, a magzatvíz mennyiségét (ekkor normálisan 300-400 ml),  az anyai petefészkeket, szükség esetén a veséket, a méhnyak hosszát, a méhet ellátó artéria véráramlását. A külső nemi szervek kimutatása nem része a szűrővizsgálatnak. Bár számos rendellenesség kimutatható, a leggondosabb vizsgálat ellenére sem lehet valamennyit kimutatni. A 12. és 18. heti szűrővizsgálatra a rendelésen nincs lehetőség.
A 30-32. heti ultrahangvizsgálat célja a magzat méretének, állapotának, a méhlepény helyzetének, a magzatvíz (ekkor normálisan kb. 1200 ml) a megítélése, a harmadik trimeszterben felismerhető fejlődési rendellenességek, a növekedési zavarok, a fokozott gondozást igénylő esetek kiszűrése. A magzati keringés vizsgálata nem része a rutin vizsgálatnak.
A 38-40. heti vizsgálat célja: a magzat(ok) méhen belüli állapotának ellenőrzése, szülés várható körülményeinek tisztázása, a szülésvezetési szempontból fokozott kockázatú várandósok kiemelése.